P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 12. Kuruc világ alatt és után
tel eltitkoltuk és víztül és tűztül is félvén, hogy rosszul német előtt ne járjunk azon gabonának eltagadása miatt, mink azt magunk között kila számra elmértük. Azután pediglen következendő esztendőben úgymint in anno 1710 (annak előtte hírit sem hallottuk ő Atyaságának) ő Attyasága eljött hozzánk és akkoriban ő Atyaságával szépen meghegyeztünk mind kiláért egy-egy tallérba, minthogy már négy esztendős rothadt búza volt, obiigator levelet is adtunk ő Atyaságának, hogyha azon 1710 esztendőben szent Mihály napig azon 92 kila búzának az árát ő Attyaságának le nem teszünk, ő Attyaságának megengedtük, hogy interessit is megvehesse rajtunk. Mindazonáltal mink azután serénykedvén a dologba azon terminusra ő Attyaságának számára a pénzt meg készítettünk kültsen felvévén 93 tallérokat, de ő Attyaságának megint hírit nem hallván, maga is ő Attyasága is azon terminusra nem jött, se mást nem küldett és nem is jött azután, hanem abban az esztendőben, mikor Istenben kimúlt Páter Bujáki Gergely Attyánk megholt, azon pénzt pediglen (amint maga is tudja az Úr, hogy sok felé kell adóznunk) annyi időre másra fizettünk, mind azáltal ő Attyaságának is fizettünk már 85 Rhenus forintokat, mégis ő Attyasága most rajtunk követi száztizennégy kila búzát, alkalmaztatván magát obligátorunkhoz, mely szerént, hogy annyira elhalatt az ő Attyasága fizetése, nem mink, hanem ő Attyasága volt az oka, minthogy a mi részünkrül kivolt a pénz, de ő Attyasága se maga nem jött, sem mást nem küldött azon terminusra. Arravaló nézve alázatossan kérünk Uraságodat (mert nem akarnánk, hogy vármegyebélic.k, kiváltképpen más hitben lévők eleibe ő Attyaságával való dolgunk messze szolyna) méltóztassék Uraságod ő Attyasága és mi köztünk ezen dolgot eligazítani s itiletet tenni. Mely Főtisztelendő Uraságod hozzánk szegény embereihez megmutattandó jó akarattyát az Ur Isten mind ezen s mind a más világon meg gyutalmazza. Rimócz 14. octóbris 1716. Tisztelendő Uraságodnak Érdemetlen szegény szolgái Rimolczy lakosok. 54 3) Az egyházi hatóságoknak bizonyára nem kis fejtörést okozott, hogy az ügyesen tekerődző védekezés nyomán megismerje a való tényállást. De hogy ő Atyasága kijátszása mégsem sikerült úgy, miként a német előtt sikerült erős hittel eltitkolni a búzát — kitűnik onnan, hogy a szécsényi kolostornak küldött másolat hátlapjára egykorú írás annyit jegyzett fel, hogy a kolostornak eleget tettek. A külső tevékenységről magára a kolostori életre térve át, azt az örvendetes tényt szögezhetjük le, hogy ez időben kezdődött a kolostorok lelkiéletének renaissance kora. A török világ útán a tartomány vezetői alattvalóikat eréllyel és bölcsességgel a benső lelkiélet felé irányították. A nevelést az öntudatos szerzetesi életre alapították ; a rendeletek ezt a lelkiséget ápolták. Elsősorban a szécsényi kolostorban. Mert alig jött rendbe a kolostor, a tartomány visszahelyezte Szécsénybe az újoncnövendékeket. Melyik évben -— biztos adataink nincsenek. De az 1708. évi káptalani határozatok között olvassuk, kogy Szécsényben „folytatódik a noviciátus" s annak élére állítják P. Keleffy Dénes actuális definitort. 54 4) Éjjeli zsolozsmát végeztek, szigorú fegyelem alatt töltötték napjaikat, sok imának és munkának szentelve életüket. Nagyon jól tudták, hogy csak úgy nyújthatnak másoknak lelkiséget, ha ők nemcsak ismerik, de egyben élik a lelkiéletet. A kolostor csendjét azonban fel-felverték a napi események, a kuruc-labanc világ zűrzavarai. Hányszor zavarta meg imájukat az ágyúszó ; hányszor kellett rettegniök, mert nem tudták, mit hoz a holnap 1 Mikor aztán elmúlt a háborús idő, 1710. március 30-án Gyöngyösre sietett Géczi Rafael szécsényi házfőnök és Keleffy Dénes de-
