P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában
a feljegyzés szerint — „dalmatákat" is találunk. Ezek alatt tulajdonképpen szabadkavidéki bunyevácokat kell érteni. A rendi évkönyvben ugyanis Budai Gáspár, volt szécsényi lektor, élettörténetében olvassuk, hogy 1663-ban Szegedről jár a szabadkai „dalmatákhoz". Közben kivételesen teológus növendékek kerültek Szécsénybe, kiket pappá szentelésre — közelebb püspök nem lévén — Nagyszombatba küldtek. Ezen időből származó könyveket is találunk a szécsényi könyvtárban. Olyanokat, melyeknek ősi beírása jelzi, hogy ezen korban kapta a kolostor. így Pázmány 1626-i kiadású „Kalauzának" táblája belső oldalán olvassuk: „1627-ben a szécsényi klastromnak adott emlékezetre Bakács István". Sőt két „Kalauz" címlapjának beírása szerint a kolostor magától a szerzőtől (ab auctore) kapta a két példányt. Eltekintve a klerikát hagyományos fegyelmezettebb szellemétől, befejezésül említjük fel még egyszer a szécsényi kolostorban történt „sacer recessus" „szent magány" kísérletezést. À tartomány s főleg a szécsényi kolostor, szellemi magasságára, fegyelmet szerető lelkületére vall a tény, hogy jóval a „szorosabb rendtartás" bevezetése előtt akadtak páterek, akik önként, saját elhatározásukból, vállalták a szigorúbb szellemet és kértek engedélyt arra, hogy azt megvalósíthassák. A történelmi idők rohanó áradatában szigetet alkotott a szécsényi kolostor, melynek tagjai egész Nógrád megyének életét tartották fenn. Hősöket, szenteket adott a kolostor. A legnagyobb mindannyi között az a három páter, kik 1655-ben a pestisbetegek szolgálatában áldozták fel életüket. 45 8) Nevüket nem ismerjük, de áldjuk emléküket. Be vannak írva az élet könyvébe ! V. Ince pápától 1645-ben és VII. Sándor pápától 1657-ben szereznek oltárkiváltságot, a kolostor levéltárában őrzött pergamenes pápai leiratok bizonysága szerint. Az elsőt Szegedi Ferenc, a másodikat Jászberényi Gáspár eszközölte ki. Másodízben 7 évre kapták a kiváltságot. A leirat hátlapján olvassuk, hogy 1664-ig tart a lelkek üdvét előmozdító kiváltság, akkor majd meg kell újítani. De nem jutottak addig, hogy megújítsák, mert tevékenységüknek előbb vetett véget a török.
