P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában

már Gyöngyösről jár a vidék falvaiba prédikálni, s életet önteni a török-világ fásult magyarjaiba. 1598-ban Abda provinciális Szakolcára rendeli, szintén hitszónoki minőségben. Dusi kezébe veszi a vándorbotot és Váradi János páter kíséretében neki indúl a nagy útnak.

43

6) Szécsénybe 1612-ben kerül első ízben. Azután különböző állásokat tölt be. 1616—26-ban újra népszónok Gyöngyösön, majd házfőnök s a török vidék nagy apostola. 1626-ban visszakerül Szécsénybe. Ekkor definitori méltóságot nyer. 1627-ben a lakhatóvá vált Fülekre megy Temesvári Pál testvérrel, ki annakidején az első atyákkal jött Szécsénybe. Itt sem állapodott meg, hanem 1629-ben Szendrőre kerül a várőrség és egyben a hívek lelkészének. Annyira megszerették Dusit, hogy mikor a rendi elöljáróság el akarta helyezni, addig könyörögtek, míg Szendrőben hagyták. Az elöljáróság annál is inkább teljesítette a kérők óhaját, mert azt ígérték, hogy kolostort építenek a ferencesek számára. (Meg is tartották ígéretüket.) Ezzel Dusi nem ért pályafutása végére. Olyan adatot is találunk, mely szerint a 70 évhez közel álló Jakab páter 1630-ban Hradistyéről Zólyomba gyalogol. 1633-ban kerül el Dusi Szendrőről és 50 esztendős szerzetesi jubileuma után Gyöngyösön fejezi be életét. Szinte véletlen körülménynek köszönhető, hogy az egyébként tiszteletreméltó munkateljesítmény után Dusi neve nem veszett el a mult homályában, mint annyi más nagy egyéné. De a Szelevényi provinciálistól kapott könyvhöz kötött harminc lap új és irodalmi szempontból is értékes minőségben állítja elénk Dusit. Említettük, hogy Gyöngyösön és Szécsényben is vándorprédikátor szerepét töltötte be. Miután ez a hivatal, azon idők viszontagságát tekintve, rendkívül áldozatos apostolság volt, mely sok éjtszakát tett nappallá (a nagy gyóntatások és egyéb elfoglaltságok miatt), a vándor apostolok nem mindig értek rá, hogy prédikációikat kidolgozzák. Egyik-másik páternek, mint Szegedi János Ferencnek, kötetekre szóló, saját szerkesztette prédikációi vannak, de a legtöbbnek arra se volt ideje, hogy leírja beszédeit. Segítségül kaptak addig megjelent munkákat, főleg prédikációs köteteket. Két könyvről tudjuk, hogy Dusi állandóan használta. Az egyik Franciscus Costerus S. J. „Enchiridion de Religione" c. munkája 1596-ból. „Ad usum fr. Jacobi Dusi 1598" bejegyzést találunk a könyvben. Azon idők vallási vitáit tartalmazza a munka, melyben még ilyen fejezetet is találunk : De hereticorum moribus, az eretnekek erkölcseiről. Dusinak különben Gyöngyösön, Szakolcán elég alkalma nyílott a protestánsok erőszakosságai megismerésére.

4

3') A másik munka kész prédikációkat tartalmaz. Címe : „Paratae Sermones de tempore et de Sanctis." Ennek a könyvnek magának is megvan a maga nagy története. A könyvet ugyanis Dusi valakinek kölcsön adta, s most kézről-kézre járt. Megfordult Füleken, Szádvárott, míg aztán Trencsioszky Márton kezén keresztül 1627-ben visszakerült Dusihoz, de megtoldva 30 tiszta lappal. Az üres lapokat Dusi arra használta fel, hogy általa ismert szép egyházi énekeket írt bele, sőt közben magaszerkesztette, vagy fordított éneket is csatolt. 1628-ban írta az első énekeket: „Gyeonyeorkodgyel szűz,