P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában
kihez képest intünk mindeneket, parancsoljuk is botunk és zászlónk alá tartozó vitézeknek, senki, ha az városban bemegyen, az plébános és páterek házaira ne szálljon, velek ne gazdálkodtasson, lévén erős kiadott edictomunk azok ellen, hanem inkább illendő böcsületben tartván, mint kin a partokban, mint ben a városban senki élete feje vesztesége alatt megháborítani ne merészelje, mert valakik másképpen compareáltatnak, bizony életükkel fizetnek érette. Melynek nagyobb bizonyságára adtuk ez protectionális levelünket, plébános uram kezében. Datum in SvarzoTur die 18 Novembris anno 1646." 42 0) Két év múlva ugyancsak Pap Izrael más kapitányokkal adta a következő oltalomlevelet : „Mi Tallyai György, Uri István és Pap Izrael ez magyar haza testi-lelki szabadságáért fegyvert viselő végbeli lovas és gyalogos hajdúk kapitányi, több becsületes tisztekkel adjuk emlékezetül értésekre valakik ez levelünket látják, olvassák és olvastatni hattyák, hogy mi az gyöngyösi klastromban, szegény barátoktul találtattunk meg, hogy már annyira elistentelenedett az sok istentelen prédáló fegyveres ember, kik nem az haza szabadság helyreállításáért, hanem a prédáért viselik fegyvereket, sem Istennel, sem előttük járó tiszteivel, sem az bujdosó nemzet edictumaival nem gondolván, az többi között, hogy senki az klastromban élete, feje vesztesége mellett ne szálljon, kihez képest intünk mindeneket, parancsoljuk is erősen zászlónk s botunk alá tartozó vitézeknek, kiki alkalmaztassa magát az bujdosó nemzet edictumaihoz, az klastromban lévő barátokra ne szálljon, annál inkább ne sarcoltassa, mert valaki különbet cselekeszne, nemcsak életükkel játszana, hanem az város lakóinak adtunk teljes hatalmat, ezen levelünkkel insurgáltassanak csak kik olyat cselekednének, azokat megfogván, hozassák kezünkhez, ha meg nem foghattyák, meg is ölhetik. Melynek nagyobb erősségére adtuk ezen pecsétes levelünket. Datum Sekső jan. 4. 1648." 43 1) Mennyit kellett a szécsényi klastromnak elszenvednie, külön feljegyzéseink nincsenek. Hogy azonban 1626 után se fel nem gyújtották, se ki nem rabolták, biztosra vesszük, mert különben Somlyai feljegyezte volna, miként a nagyobb eseményekről, csapásokról, így a füleki kolostor felgyujtásáról is beszámolt. De az egész provincia oly mérhetetlenül sokat szenvedett, s az erdélyi fejedelmek átvonulása következtében annyi jaj és panasz fakadt, hogy a szakolcai káptalanra összegyűlt testvérek, 1647-ben, nemcsak siránkoztak a bajok felett, de az a szalvatóriánus rendtartomány, mely éppen magyarságáról volt híres, megundorodva a közállapotok felett, előírta, hogy a testvérek imádkozzanak Ferdinánd magyar királyért, az apostoli országért és az ausztriai házért. 42 2) Ebben az évben került Koháry István Szécsénybe kapitánynak. Koháry kapitányságának az idejével említ fel Mocsáry különös esetet. A kapitánnyá kinevezés alkalmával „gyilkosságok, rablások és marhák elfoglalásai történtek, nevezetesen Szécsényben 150 rab szenvedett és 40 megöletett, a marhájuk elfoglaltatott, főkép a várbeli tisztek mind megölettettek kegyetlenül. Az 1642-től 1647-ig a külső városa Szécsénynek kétszer égett le. 42 3) A felgyujtás — mint előadtuk — egyik esete, 1644-ben történt. Mennyiben fűződik Koháry nevéhez a „kegyetlen" bánásmód s kikkel szemben, nem sikerült kikutatnunk. Talán lázadók voltak, akikkel a közjó megmentéséért keményen kellett elbánni. Koháry nagy hazafi volt, ki épp Mocsáry feljegyzése szerint 1664-ben a lévai ütközetben a „piartzon" dicsőségesen harcolva esett el. 42 4) 1648-ban a megye Szécsényben tartotta közgyűlését. Könnyen feltételezhetjük, hogy ilyen korban a személyi és vagyonbiztonság
