P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 7. Protestánsok Szécsényben
Engedgye a Felséges hatalmú Isten, hogy azon Oltáriszentségben rejtezett kegyes Jézus, aki Pétert éppen pártoskodásában irgalmasan tekéntette s megtérítette, ezen kedves magyar atyánkfiait is gondatlan tagadásokban könyörületesen tekéntse és önnönmaga ismeretére hathatósan térítse." Majd ismét: „Most édes Magyarjaim, akár katholika hiten, akár helvétziai Confession levők, magatokra hagyom, tegyetek ítéletet, ha képes dolog e ezen egynéhány embereknek ítéletéért, kiknek fejkoponyájokban már egerek fészkelnek, az Ur Krisztus szavai rrjellől, a régi Szt. Atyák s Gyülekezetek értelme mellől és a Katholika Egyház mellől elállani, elpártolni ?" 39 9) A gyűlölet is, a szeretet is erő, — de míg az első rombol, a másik épít. Szent Ferenc a szeretetnek volt a szentje, rendjének tagjai is inkább hatottak szeretettel, mint gúnnyal, becsmérléssel. S amikor az idők mostohasága, a lelkek eldurvulása éppen hivatásuknál fogva kényszerítette a vitákra, vallási harcokra, azokon a beszédeken is, mint Telek Józsefnél láttuk, a résztvevő, könyörülő szeretet ömlik el. S amikor minden szeretet és ellenállás hiábavalónak bizonyult, áldozat gyanánt ajánlották fel magukat az országért, és a népért ! A lassú haldoklás után az új évszázad ébredést, tavaszt hozott. Bizonyára nagy viharokkal, küzdelmekkel. De mégis életet hozott. Es Gyöngyösről elindultak és Szécsénybe vonultak az új testvérek. Ezzel a lelkülettel, melyet vázolni igyekeztünk. Nagy tudás s még nagyobb szeretet töltötte el lelküket. A protestánsok bízvást fogadhatták Forgách szavait: „Hisszük, hogy a másik fél is (a katholikusok) az végezéshez tartván magát, senkit mód nélkül meg nem fog háborítani. .." Az új rendtagok nagy lelkesedéssel jöttek a híres régi kolostorba, de nagy szeretettel is. A kedélyek lecsillapítására szükség volt megértő, de egyben ügyes és okos, tehetséges egyénekre. Mint ilyenek jöttek Saáry, Nyirő páterek, hogy a romokon új életet teremtsenek.
