P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 7. Protestánsok Szécsényben
Azért kellett ennyire nyíltan rámutatni a herezisre, mert a coelibatus megtagadásán kívül — külsőleg — nem nagy különbség volt a régi és új hit között. A protestánsok közül sokan megtartották az Egyház szertartásait ; egyesek miséztek, litániáztak, Szenteket tiszteltek, szentségeket kiszolgáltattak. Az egyháztörténelmi emlékek között olvassuk, hogy 1549-ben Fábri Egyed körmöcbányai születésü prédikátor Selmecbányái „plébánosnak" ajánlkozott, hogy ott Isten igéjét hirdesse s a szentségeket kiszolgáltassa. Felesége s 4 gyermeke volt: „MitWeibeund 4 Kinder — olvassuk a régi levélben — mit dem reynen Wort Gottes und rechtem brauch der hochwirdigen Sakrament. . . Er wirts wol machen und seyne heiligen mitten unter seynen feinden, wye die schönen rosen zwuschen (zwischen) den dornen gnediglich erhalden und unter dem Creucz das gedeyen geben. " ai 9) Lányi Dávid „superintendens" szécsényi „egyházlátogatásának" tételei között, a kolostor hatásának ellensúlyozására, ilyen rendelkezéseket találunk még egy évszázaddal később is (1657): „Kötelességévé tétetik a lelkész Urnák 1.), hogy minden egyes napon az egyház szokása szerint naponta kétszer, reggel és este, haranggal való jeladás után litániát tartson ; — a kántor (tanító) pedig szerdán és pénteken a gyermekekkel énekeljen litániát. 2.) . . .a katekizmust a gyermekek egymásnak felelve, fejőkbe verni el ne mulassza, legalább bojt idején naponta." ,o 0) Tehát még a 17. században is a katholikusoktól kölcsönzött szertartások, oktatások, imádkozások voltak gyakorlatban. Csak a misét hagyták el lassanként. A hagyomány szerint a ferencesek (így a Herkó Páter néven ismeretes kiváló szónok) a népnek figyelmét éppen erre a különbségre hívták fel : ha tanító, lelkész jön, az első, amit tőle kérdezzenek, hogy mikor tartja a szent misét ? Ebből azután megismerik, hogy katholikus, vagy újhitű az illető. Ily alkalommal mondta a palóc asszony az uj hitű tiszteletesnek : „No, ha nem tud kied miseezni, el is mehet kied a pakaóba!" (pokolba). Eleinte azonban nehezen lehetett felismerni a különbséget a katholikusok és lutheránusok között, miután ezek külsőleg a katholikus hit szerint éltek. Azért igyekezett a káptalan a legszigorúbb határozatokkal rámutatni a dogmatikus eltérésekre, a velőkig ható különbségekre. Vájjon hányan lettek hűtelenek a rend tagjai közül, adataink hiányzanak. Egy-két esetről tudunk, hogy fegyelmet megunt egyén átpártolt a nagyobb szabadságot nyújtó új hitre. Az új hitre tértek közt az első században három volt ferences szerepelt : Sztárai Mihály, Kopácsi István és Szegedi Ferenc. A következő században a gyöngyösi töröklevelek is felemlítenek egy bizonyos Ferenc nevű barátot, aki úgy nyilatkozott a török előtt, hogy „Luther vallására tér, de Moslim is lenni kész." A rendi elöljáróság teljes felkészültséggel igyekezett ellenállani a protestáns terjeszkedésnek, hogy az amúgy is száz sebből vérző országot a lelki kettészakadástól megmentse. Külön szónokokat rendelt, főleg a városokban, vagy ott, ahol
