Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

mizsnát bőven rendelt a nagy uradalomból évről-évre kiadatni s azt örökösei és utódai is mindig szívesen megadták. 1699-ben Drugeth Zsigmond özvegye, gróf Keglevich Teréz, 600 forint alapítványt tett le, hogy a ferencrendűek homonnai egyházában az Oltáriszentség előtt az öröklámpa mindig égjen.

1 A homonnai elöljárók és guardiánok közül ismerjük ezeket : 1531-ben Tagyoni Lukács guardián, 1663-ban Szokol Paulin, 1665-ben Barcsai Lőrincz, 1667-ben Szokol Paulin, 1668-ban Paulini Bernardin, 1669-ben Kulcsár Gergely elöljárók. 1671-ben Szegedi Pál, 1672-ben Bárkányi János, 1673-ban Fülöp András, 1674-ben Szofeol Paulin, 1675-ben Honti Miklós, 1676-ban Kulcsár Gergely guardiánok, 1677-ben Honti Miklós, 1678-ban Hermáni Tiborcz, 1679-ben Literati Bernardin, 1681-ben Bárkányi János, 1682-ben Petes Ferencz, 1684-ben Nagy Gábor, 1685-ben Farkas István elöljárók. 1685-ben Maskóczi Konrád, 1690-ben Samkó Ráfael, 1691-ben Ondrejkovics Lenárt, 1692-ben Nagyas Rémig, 1693-ban Bíró József, 1694-ben Hajdú Incze, 1695-ben Szürtei Ferencz, 1697-ben Kis Tamás, 1698-ban Tarhos István, 1699-ben Bárkányi Bernardin, 1700-ban Biró József, 1701-ben Molitoris Joachim, 1702-ben Kis Tamás, 1703-ban Sistó Atanász, 1707-ben Benyovics Mihály, 1708-ban Cserő Bonaventura, 1711-ben Maróti Bazil guardiánok. Hradistye. Említettük az általános részben, mily gondviselésszerű volt, hogy Angyalosi Lajos salvatoriánus ferenczrendü ezen különben is ferenczrendűek számára, a volt váradi püspöktől, magyar pénzből épült kolostort, 1605. márczius 14-én Szilágysomlyai Mihály növendékkel együtt átvette Hradistye várostól. Azután nemsokára a szakolczai ferenczrendűek is mind ide menekültek. 1611-ben azután a cseh ferenczrendűek hivatalosan is beleegyeztek, hogy ők itt maradjanak, mert a hradistyei polgárok nagyon megszerették őket. 1623-ban a városi hatóság is megerősítette őket a kolostor birtokában, csak a templom mellett levő temetőt rendelte a kath. dékán gondozása és felügyelete alá. Később, 1638-ban és 1692-ben az apostoli széktől nyerlek megerősítést a kolostor megtartására. Kérhették ezt a magyar salvatoriánusok annál is inkább, mert az 1619—20. években a csehek támadásai és erő1 Rupp : Magyarország helyrajzi története. III. 267.