Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány
érsek, mint királyi helytartó, sürgeti Básta György főkapitányt, továbbá Rákóczy Zsigmond királyi tanácsosi, a szendrei, füleki és szécsényi kapitányokat, hogy mentsék meg a gyöngyösi szerzeteseket és lakosokat a szabadhajdúk rablásától és kegyetlenkedéseitől. 1 1605-ben legnagyobb kincsük, templomuk forgott veszedelemben. A gyöngyösi kálvinisták látván Bocskay hadának előhaladását, a gyöngyösi nagytemplomot és a barátok templomát szerették volna kezükre keríteni, pedig sokkal csekélyebb számban voltak, mint a katholikusok. Bocskayhoz mentek tehát azzal az ürüggyel, hogy e két templom azelőtt az övék volt és azért adja vissza nekik. Bocskay persze könnyen hilelt adott nekik, a kálvinistáknak Ítélte oda a templomokat és emberét küldötte azok átadására. Csakhogy Gyöngyös közel volt a hatvani várhoz, török alapítványhoz (vakuthoz) tartozott, ott nem lehetett a török hire, tudta nélkül templomokat elvenni. A katholikusok a török törvényszék elé vitték a dolgot és a hatvani szandzsák bége az ő törvényszékével nem hamarkodta el a dolgot, hanem leveleik felmutatására utasította a katholikusokat is, a kálvinistákat (vagy amint a törökök hívták, luthereket) is. Kitűnt a levelek felmutatásából, hogy a templomért már egyizben, 1555 táján, pereltek a lutherek s akkor a két felekezet megegyezett, hogy a Gyöngyösön épült négy templom közül a tótutczai városnegyedben levő Szent-Orbán temploma és az apáczák kápolnája legyen a luthereké, a nagytemplom és a barátok temploma pedig a katholikusoké marad. A török bírák pedig nagyon haragudtak a perújításért, azért most is keményen megdorgálták a kálvinistákat és elutasították őket. Ez Ítéletet azután 1605. deczember 13-án Mahomet nagyvezér is megerősítette. 2 Mekkora aggodalomban voltak ekkor nem csupán a szerzetesek, hanem maguk az összes gyöngyösi katholikusok, mutatja, hogy még 1606. május 2-án is kérik a provinciálist, ne hívja fel most a náluk levő atyákat, mert az út is veszedelmes, de meg az evangélikusok, illetőleg kálvinisták akkor a klastromot mind1 Gyöngyösi protocollum I. 8—9. 11. 2 A ferenczrendűek gyöngyösi levéltára f. IV. lit. I. f. XV. nr. 74. és 90. Szederkényi : Heves vármegye története III. 29.
