Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

VII. Könyv. A minorita ferenczrendűek tartománya

\ ELSŐ RÉSZ. A mag3^arországi minorita-rendtartomány általános története. Egész más az, amit a német ért minorita alatt és egész más, amit a magyar ért. A németek a «Fratres Minores» hivatalos elnevezés «Minores» szavából képzett Minorita szóval (Minoriten) jelzik az összes, Szent-Ferencz szabályait többé-kevésbbé követőket, a magyarok pedig a «Conventuales Minoritáé» elnevezésből átvett Minorita alatt csak azt a provinciát értik, amely Szent-Ferencz többi követőitől 1517-ben elvált, végleg csak 1628-ban fejlődött ki és hazánkba csak a XVII. században költözött be. Az 1517-iki közgyűlésen általában véve győzött az a gondolat, hogy a szegénységet Szent-Ferencz követőinek jobban meg kell tartani (Observantia) és a ferenczrendűeknek se mint egyeseknek, se mint testűleteknek, azaz konventeknek, nem lehet ingatlan vagyonuk s állandó biztos jövedelműk. Magyarországon az összes, akkor itt élő, ferenczrendüek elfogadták az egyetemes közgyűlés e határozatát s így itt nálunk a régi értelemben vett conventuális ferenczrendüek megszűntek, mert, habár a mariánusok nem is adták el rögtön összes ingatlanaikat, de legalább elvileg az eladást elfogadták és ujakat többé nem szereztek s nem fogadtak el. Azonban Olaszország egy részében továbbá Lengyelországban és Veresoroszországban voltak egyes konventek, amelyek nem csatlakoztak a nagy mozgalomhoz, hanem megmaradtak az ő abbeli álláspontjuk mellett, hogy a konventek bírhatnak ingatlanokat. Ezek tehát most elváltak a ferenczrendüek generálisától és egyetemes kormányától. Mivel így Generális Minister-t nem választhattak, a maguk főigazgatóját Generális Magister-nek nevez-