Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
IV. könyv. A ladislaita-ferenczrendűek
Dráváig s ott áthajózva mentette meg életét. Az épülőfélben levő székházat a szerbek szétrombolták. 1 Ezután következett 1704. márczius 26-án Pécsett a szörnyű mészárlás. Hiába mondották a szerbeknek, hogy a Rákóczipárti katonák már mind elmentek Pécsről, hiába ajánlottak nekik békét és teljes meghódolást, hiába ment a nép az egyházba, a megvadult szerbek mindenkit, akit csak előtaláltak, megöltek. A nőket, gyermekeket is leöldösték és nem kímélték a katholikus papokat sem. Megöltek egy kanonokot, négy jezsuitát és levágták saját templomuk oltára előtt az odafutott ferenczrendűeket is. E ferenczrendű atyák voltak : varasdi Fábiáncsics Pál, a helyettes guardián, krapinai Joachim és a Segösdről odamenekült Mészáros Pál. A siklósi székház tagjai is életüket áldozták fel hitük megtartásáért. Horvát Domonkosnak a fejét vágták le, Czvetkovics Lajosnak előbb levágták a kezeit és füleit, azután lőtték agyon. A székházakból és templomokból csak a falak és tetők maradtak meg, az összes többi holmikat s mozdítható részeket mind elrabolták a szerbek. 2 A mohácsi székház szintén e szomorú napokban ment tönkre és többé kísérletet sem tettek annak felépítésére. Ily szomorúan végződött, bár a sziavon ferenczrendűekre nagy tanulságokkal szolgált Buzjákovics harmadik provinciáiisi szolgálata. Utódjává 1705-ben a szcsitarjevói születésű Szvilicsics Hilariont választották meg. Ennek szolgálati ideje nagyobb változások nélkül telt el. 1708-ban újra tisztújító közgyűlést kellett tartani. Ennek vezetésére az egyetemes biztos Pancini Dénes nevű, olasz ferenczrendű atyát küldötte ki. Meghallotta ezt az osztrák ferenczrendűek provinciálisa és jelentést tett róla a császári udvarban. A császár most háború idején különösen veszedelmesnek tartotta, hogy idegenek járják be az országot. Ezért a császári udvar hivatkozván arra, hogy 1702-ben I. Lipót császár, 1707-ben I. József császár ismételve kimondották, hogy idegen látogatók nem jöhetnek az ő országaik ferenczrendű szerzetesei közé, 1708. június 6-án Pancininak is megparancsolták, hogy térjen vissza. Nagy nehe1 1747-iki tanuvallatás a ladislaiták levéltárában. Lad. Ormosd. 2 Koller: História episcopatus Quinquaecclesiensis. VII. 204—07. Dr. Karácsonyi : Szt. Ferencz rendjének története. II. köt. 20
