Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
IV. könyv. A ladislaita-ferenczrendűek
az egyes kolostorok bírhatnak kis darab ingatlanokkal, mert a véghelyeken a törökök rablásai miatt a nép olyan szegény, hogy az ö táplálásukra elég alamizsnát nem adhat. I. Lipót birodalmának többi rendtartományai azonban (többek közt a mariánus is 1659-óta) már mind elfogadta a szigorúbb rendtartással járó szabályokat és szokásokat. A császár tehát óhajtotta, hogy a ladislaita provincia se legyen kivétel, hanem teljes szegénységben éljen. Annyira kívánta ezt, hogy még Augsburgból is írt 1690. január 31-én a provincia vezetőinek, mert közelgett a ladislaiták közgyűlése s a javított szabályokat e közgyűlésen kellett volna elfogadniok. Értesítette e levélben a ladislaitákat, hogy ez óhajtását kifejezte a ferenczrendűek római pártfogója, Cibo kardinális előtt is és hogy a régen bosnyák-horvát, akkor krajnai nevet viselő provinciát szintén ráveszi a szigorúbb rendtartás elfogadására. 1 De ladislaiták makacsul megmaradtak régi álláspontjuk mellett. Addig kértek, könyörögtek mindenféle befolyásos embernél s addig nem is tartottak közgyűlést, míg I. Lipót császár megunta a sok könyörgést és 1690. június 2-án megengedte nekik, hogy maradjanak eddigi állapotukban. 2 Ekkor azután megtartották a közgyűlést s azon a fiumei származású Vicsics Egyedet, a volt őrt, választották provinciálissá. Amint így a belső átalakulás elmaradt, a külső terjeszkedés is akadályokba ütközött. A Lazari-féle döntés értelmében a ladislaitáknak joguk volt a Dráva-Száva közén levő összes kolostorok elfoglalására. De kelet felé haladva, mindjárt Pozsega megyében összeütköztek a bosnyák ferenczrendűekkel. Ezeké volt a velikai kolostor és számos plébánia ott Pozsega megyében. Ezek joggal hivatkoztak arra, hogy ők dráva-szávaközi kolostoraikat és plébániáikat a török uralom idején borzasztó sok szenvedés és üldöztetés közt is megtartották s nem járja, hogy most a keresztények elvegyék azokat tőlük. Emiatt hosszú per keletkezett a ladislaita és a bosnyák provincia között. A szerzet egyetemes kormányánál a bosnyák ferenczrendűek érdemeit többre becsülték, mint a ladislaiták utólagos követelé1 Ladislaiták levéltára. Ladula Ormosd. 2 U. o. Lad. Ormosd.
