Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
III. könyv. A Stefanita-őrség
Mikor így minden a legjobb rendben folyt, még egy iszonyú támadást és rettegést kellett kiállaniok. 1694. február 13-án a csíkszeredai vásár idején a gyimesi szoroson keresztül egyszerre betörtek a tatárok. Hét falut teljesen felégettek és az otthon talált embereket elhajtották. Az emiatt támadt rettegés még el se mult s két nap múlva, február 15-én, másik tatár csapat rohant be és Csiksomlyótól északra 17 falut pusztított el. Ez alkalommal már Csiksomlyóhoz is közeljártak a tatárok, de a kolostorba menekült népből és az ott tanuló ifjúságból Nizet Ferencz, e találékony és bátorszívü ferenczrendű nagy csapatot állított össze zászlókkal, kópjákkal fölszerelve. E nagy csapat dobolására, kiáltására a tatárok visszafordultak, mert azt hitték, nagy, rendes sereg jő ellenük. 1 Megmenekülvén a nagy veszélytől, 1696. május 17-én Mikházán közgyűlési tartottak Ivanovics Elzear vezetése alatt. Itt először a szabályokhoz szigorúan rakaszkodva, kimondották, hogy a szárhegyi kolostor nem konvent s így annak elöljárója szavazattal nem bír. Azután pedig akarata ellenére megválasztották Ivanovics Elzeart őrnek, a kolozsvári születésű Lamprik Imréi és a fiatal Nizet Ferenczet kormánysegédeknek. Ivanovics aggodalmaskodott, hogy talán nem is végezheti az őri szolgálatot, mert ő nem az erdélyi őrség növendéke volt, de a szerzetesek ügyeinek római bizottsága e választást 1697. január 17-én jóváhagyta. Ivanovics helyett már most új előadó kellett s arra ott volt a csoport fiatal, de tanult tagja, Nizet Ferencz. O vette át tehát a növendékek oktatását s Mikházán megkezdte a bölcselet tanítását. 2 Az 1693-iki vittoriai egyetemes közgyűlés a régi szabályokon megint javított egyetmást. Hogy a stefaniták kolostorai is e szabályok szerint legyenek berendezve. Szabó Bonaventurából, Dóczi Imréből, Sigrai Modesztből és Hozó Péterből álló bizottságot küldöttek ki. Ez 1693. november 3-tól, deczember 16-ig bejárta az eddig létesített négy kolostort (két konvent és két 1 Székelj oklevéltár. VI. 444. és Balázsfi Mihály följegyzései a csiksomlyai konvent levéltárában. 2 Losteiner: Annales. P. II. 144.