Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

Ferencz szegényes ruháját Tomory Pál, a későbbi híres kalocsai érsek.

1 1535 elején Nagyberényi Lőrincz guardián vigyázása mellett 13 szerzetes lakott itt : 7 miséspap és 6 segítőtestvér. Ezek közül Újlaki Ferencz Székesfehérvárra járt át szentbeszédeket tartani, tehát jeles igehirdető lehetett. Várpalotán Erdődi Mihályt bizták meg az igehirdetéssel, Fejérvári Demeter, Fejérvári János, Gadácsi Balázs és Bakai Miklós gyóntatok voltak.

2 Guardiánjai közül ismeretesek : 1529. Hahóti Albert 1535. Ebrezi Mátyás 1531. Ugyanő 1537. Szentgyörgyi Ferencz 1533. Nagyberényi Lőrincz 1539. Újlaki Ferencz.

3 Szomorú napokat látott e kolostor már 1533-ban. Zapolyay János király ez évben a várat Móré Lászlótól pusztításai miatt részben a törökök segítségével elvette.

4 A törökök ekkor három, e kolostorban lakó salvatoriánust öltek meg és pedig : az öreg Vásárhelyi András miséspapot, «Az angyaloknak nagyságos aszszonya» kezdetű ének szerzőjét, Biai Péter és Mocsolyai András segítőtestvéreket.

5 Nem sokkal ezután János király a várat Podmaniczky János és Ráfael főuraknak ajándékozta. Ezek János király halála után annyira üldözték a ferenczrendüeket, hogy ezek kénytelenek voltak ittlevő kolostorukat elhagyni. 1542-ben már nem választottak Várpalotára guardiánt. Később a török ellen vívott nagy küzdelmekben a kolostor úgy elpusztult, hogy most nyoma sincsen. Lehet, hogy köveit mind belerakták a vár bástyáiba és tornyába. Veszprém. E nevezetes püspöki város 1598-ban a töröktől végleg visszafoglaltatván, végvárrá lett és a török ellen állandóan jelentékeny őrség volt benne. Ez őrséget azonban nem a püspök, hanem a vár kapitánya fogadta fel, s így nagyobbrészt kálvinistákból állott 1 Toldy : Analecta. 295. 2 Chronica seu origo fratrum. Fol. 72. 3 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 466—99. 4 V. ö. Békefi : Balaton környékének egyházai és várai. 263. 5 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 532. Az évszám kiigazítandó 1533.