Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

Lendvai Bánffy Jánosnak, a király pohárnokmesterének. Megbíznak benne, hogy azokat jámbor emberek becsüje szerint magához váltsa s az értéket a verőczei kolostor szükségére fordítsa. E határozatot azért hozták, mert az apostoli-szék is arra intette őket, hogy a szent szabály szigorú értelme szerint a kolostorok ingatlan javaiktól megváljanak. A kormánysegédek voltak ekkor Segösdi János, Körösi Gergely, Bucherti Mihály és Lippai Ferencz. Hozzájárultak ehhez a tisztelendő mesterek, Lukács és Osvát." Ezek közül Lukács bizonyára a volt provinciálist, Segösdi Lukácsot jelzi,, tehát Osvát is talán az 1512—17. években provinciális lehetett. A végleges megállapodás azután O-JBudán történt meg (mert talán csak ott találkoztak Bánffy Jánossal) és igy az oklevelet az óbudai kolostorban irta alá a provinciális 1518. augusztus 17-én.

1 Mutatkozott a nagy változás abban is, hogy uj pecsétet készítettek. Ennek is két mezeje volt, de a felső mezőben az angyali üdvözlet volt ábrázolva, az alsóban pedig Szent-Ferencz, tehát a régitől meglehetősen eltérő volt.

2 Harmadik jele volt annak, hogy a mariánusok rendtartománya ujjáalakult, hogy olyan világi confratert (vagy más néven syndicust) választottak maguknak, aki az alamizsnát magához veszi és a szükséges dolgokra fordítja. Ez persze sok gonddal járt s azért nehezen vállalkoztak rá az arra való emberek, A mariánusok azért fölhasználták az alkalmat s midőn II, Lajos király 1521. október havában Pécsett tartózkodott, kieszközölték nála, hogy az összes kolostoroknak gondviselőit, confratereit, az adózás alól fölmentette. Igy aztán természetesen vállalkoztak rá a megbízható, jámbor emberek.

3 Még a védők kiválasztása tekintetében is alázatosakká lettek. Az 1518-iki közgyűlésből folyamodott az ujjáalakult mariánus rendtartomány új védőért s e kérést X. Leó pápa teljesítette is, a székesfehérvári prépostot rendelvén ki az „előbb megjavított, most pedig szabálytartó" (reguláris observantiae) magyar ferenczrenezrendűek, továbbá a felügyeletük alatt álló apáczák számára.

4 1 Kósa : i. m. 163-64.- 11. 2 Látható az 1522. febr. 1-én kelt oklevélen a gyöngyösi levéltárban; 3 Kósa : i. m. 169. 4 Monumenta Romana Eppatns Yesprimiensis IV. 260—61.