Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

hanem már 1508. február 2-ára közbeeső gyűlést hívott egybe Székesfejérvárra és ott Segösdi Lukács minden erejét megfeszítette, hogy a fegyelem és a tiszta erkölcsi élet helyreállítására talán nagyon is kemény, de hasznos törvényeket alkossanak és ehhez az egybegyűlt szerzetes atyák hozzájárultak. Ezen Igali Fábián szabályait kiegészítő törvény I. szakasza a részegséget akarta kiirtani a szerzet tagjai közül. A részeg szerzetesre három napi kenyéren és vizén töltendő böjtöt szabott és ezenkívül három nap múlva mindenik, a kolostorban jelenlevő szerzetesnek 25 ütést kellett rámérni. Ez mindenesetre kemény, példás büntetés volt, de mennyire meg akarták tartatni s vele a részegséget kiirtani kitűnik abból, hogy e kemény, részben pedig nagyon lealázó büntetést senki sem engedhette el, csak a provinciális. A II. szakasz a pénzt maguknál tartó szerzetesekre szab hasonló büntetést. Ez is tulajdonkópen a részegeskedés ellen irányult, mert természetesen nem lehetett volna senkinek sem részegeskedni, ha nem lett volna hozzá való pénze, mert hiszen az asztalra nem adtak annyi bort, hogy az ő részétől valaki részeg lehetett volna. Sőt a VIII. szakasz egyenesen megtiltja, hogy az elöljárók két pohár bornál többet adjanak. A III. szakasz azt mutatja, hogy a fegyelem is teljesen ellanyhult a mariánus provincziában, mert a guardiánnak, vagy az őrnek parancsa sokszor nem volt elég az ilyen részeg, vagy pénzszerző testvér megfékezésére, hanem ki kellett adni a parancsot, hogy a többi szerzetesek testi erejöket is adják oda az ilyen lázongó szerzetes megfékezésére és a börtönbe való hurczolására. A IV. szakasz útját akarja állani annak, hogy a szerzeteseket a harmadrendű apáczákkal való tisztátalan életről vádolják. Hogy e tekintetben a gyanúnak minden árnyékát kerüljék, még az előljáró szerzetesnek sem volt szabad a harmadrendű apáczák házába menni. Az ilyen apáczák megintése, a szabályok felolvasása és megmagyarázása mind csak az egyházban történhetett, egyedül a haldoklók szentségének kiszolgáltatása alkalmával mehetett be a házba az ő gyóntatójuk, de az sem egyedül, hanem a guardiántól kijelölt idősebb testvér társaságában. Ha valamit a szerzetesek az apáczákkal varratni vagy mosatni akartäik^ clZt/ is csak az apáczák gyóntatójának kellett átadni.