Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

Ezenkívül Segösdi nem tartotta meg, vagy nem bírta megtartatni a salvatoriánusokkal 1495-ben kötött egyességet. Megint perek és veszekedések keletkeztek a két testvér szerzet között annyira, hogy most már maga a király Ulászló, bizonyára a hatalmas Bakócz Tamás biztatására a generálishoz fordult és tőle biztosokat kért a viszályok megvizsgálására és azok kiegyenlítésére. A generalis, Sámson két olasz embert, Modenái Gellértet és Reggio Ferenczet nevezte ki magyarországi megbízottjává és helytartóivá, és küldte, hogy békét teremtsen itt a^jnariánnsúk és salvatoriánusok, vagy mint akkor hivták conventualisok és observansok közt. Ezek megérkezve a mariánus rendtartomány szavazó atyáit 1497. Szent Demeter napjára Óbudára hivták össze és ott először is Segösdi helyébe Szekcsey Gergelyt választották meg. Ez szintén szép tanultságú ember volt, mert a széptudományok mestere ós a hittudomány előadója volt. Azután pedig hozzá láttak a szerzet biztosai, hogy az observans okkal ismét békét létesítsenek. Az observansok akkori helytartója a nagyérdemű Laskai Osvát és társai nem is vonakodtak ettől s igy csakhamar létrejött a kibékülés jórészt az 1495-iki pontok szerint. Mert hiszen világos volt, hogy ha a 1495-iki pontokat jól megtartják, nem lehet összeütközés. Épen azért azokat világosan megmagyarázzák ; nevezetesen kimondják, hogy bár Szegeden ós Váradon mind a két félnek van kolostora, ez ne legyen példa egyéb városokra nézve ós ezentúl egyik fél se építsen, vagy fogadjon el kolostort olyan városban, ahol már a másiknak van kolostora. Kimondották, hogy ezentúl nem szabad mindenféle csekély dologban mindjárt az apostoli székhez fordulni, hanem azért vannak az apostoli széktől kirendelt védők (conservatorok) hogy azok ily ügyeket megvizsgálják ós eldöntsék. Különösen sok baj volt a szökevény testvérekkel s ez valóban, mig a szerzet szabályainak szigorítása el nem következett, nagy átok volt mind a két félre. Mert hiába volt az elöljárók minden rendelete, ha az ellenszegülő szerzetes a másik félnél szives fogadtatásra talált. Újra megegyeztek tehát, hogy az elöljárók engedélye nélkül távozó, rossz erkölcsű vagy lázadó, vagy engedetlen ferenczrendűt a másik fél elöljárója el ne fogadhassa, át ne vehesse, sőt még szállást se adhasson neki három napon túl. S ha ez ellen valamelyik fél vét, az illető védő (tehát