Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

ták. 1450-ben lett a már fentemlített Vörcsöki Pál provinciális. Ez, mivel Vörcsök nem messzire esik Szemenyétől (Szalamegye) valószínűleg a szemenyei kolostor növendéke volt, de nemsoká állt a tartomány élén, mert 1452. május 22-én meghalt.

1 Közgyűléseket sem tartottak ebben a mariánusokra nézve annyira gyászos 1440—50. évtizedben vagy legalább is nem jegyezték fel. 1450-ben Székesfejérvárott volt közgyűlés, 1452-ben pedig Szegeden s ott ez alkalommal olyan férfiút választottak provinciálissá, aki buzgóságával, jó példájával, okosságával és szeretetével testvéreit föllelkesítette, a szerzet szabályainak pontosabb megtartására serkentette és igy azt a pusztulást, amely a ferenezrendűek mariánus csoportját végenyészettel fenyegette, megállította. Igali Fábián volt e jeles férfiú, előbb bácsi őr, a csoport érdekeinek az esztergomi érsek előtt is igaz védője s már maga az, liogy 22 évig vezette testvéreit, mutatja, liogy mind hazánk főpapjai és főurai, mind szerzetes társai nagyrabecsülték őt.

2 Nagyon jól tudta Igáli, hogy a szerzetes társai ellen emelt panaszokat csak úgy leliet megszüntetni, ha Szent-Ferencz szabályait nekik világosan megmagyarázza, azok megtartásának értékét szemeik elé tárja, őket a lelki élet vezetőivé, példaadóivá teszi. Hogy ezt tehesse, először is felhatalmazást kért a szerzet generálisától, Perusino Angelotól, a magyarországi mariánus provinczia újjászervezésére és azért kineveztette magát a generalis magyarországi, teljes hatalmú megbízottjának. Azután pedig 1454-ben húsvét után fejórvasárnapra összehívta társait Egerbe. Itt azután a kormánysegódek (diffinitorok) és választottak (diseretusok) tanácsával kiadta a provinczia lelkióletének újraélesztésére szánt szabályzatot. Első gondja volt, hogy a szerzetben újra helyreállítsa a rendes karimádságot. Szigorú szabályokat hozott, hogy e karimádságon az összes testvérek jelen legyenek. Azon kifogást, hogy egyes kolostorokban kevesen vannak a karimádság éneklésére, elhárította azzal, hogy ha nem énekelhetik, fennhangon olvassák ós tartsák magukat a ferenezrendű naptárhoz. Ehhez persze lelkierő kellett ; hogy ezt elérhessék, elrendelte, hogy az 1 Történelmi Tár : 1895. 753. 2 U. o. 753.