Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

kunokat mindenfelé követni, hanem, ha távol vannak rendes lakóhelyüktől, a rendes lelkipásztor joghatósága alá tartoznak. S azért az olyan ferenczrendűeket, akik a megtért kunokkal más helyre költöztek, megfogták, megverték és hivatásában akadályozták. Azért 1399.-ben a provinciális és szerzetestársai az apostoli székhez fordultak ós a pápa ez óv április 18-án kiadott rendeletében megerősítette azon jogaikat, hogy a megtért kunokat az országban bárhol követhetik és lelki ügyeikben gondozhatják.

1 Ebből természetesen az következett, hogy, ha a kunok új falut alapítottak, e terület a volt plébános hatalma alól kiesett és a ferenczrendűek számára ott új lelkészség keletkezett. Mindamellett a kunok lelki gondozását nem sokáig tarthatták meg. A püspökök csak hatalmasabbak voltak ós Zsigmond király őrájok jobban hallgatott. 1410-ben Zsigmond király azt kérte XXIII. János pápától, hogy a kunok közt levő egykoron elpusztult egyházakat újra fölépíthesse, ezek mellé lelkészi lakokat rakathasson, és az igy alapított plébániákat többé ne a ferenczrendűek elöljáróira, hanem a püspökök joghatósága alatt álló plébánosokra bizza. A pápa tehát megbízta oldalkövetét, Castiglione Branda piacenzai püspököt, hogy jöjjön Magyarországba és a király óhajtása szerint rendezze a felállítandó lelkészségeket.

2 Mivel pedig e követ 1411.-ben valóban eljött hazánkba és több mint két évig itt időzött, nem lehet kétség benne, hogy a pápa rendeletét végrehajtották. A végrehajtás módjáról azonban csak annyit tudunk, hogy a Nagy- ós Kiskunság plébániáit az esztergomi érsekséghez ós ott is a honti főesperességhez csatolták.

3 Nagyon erősen kellett védelmezniök a mariánus ferenczrendűeknek a szabad temetkezés jogát, még pedig ezt nem anynyira a maguk, mint inkább az ő egyházaikba temetkezni óhajtó világi keresztények részére. Sokan ugyanis, akik a ferenczrendűeknél végezték ájtatosságaikat, náluk nyertek vigasztalást, lelkiügyeikben útmutatást, azt akarták, hogy holttetemeik is ott nyugodjanak, ahol életükben oly sokszor imádkoztak. De ez nagyon belevágott a rendes lelkészek jövedelmébe, mert akkori1 Monumenta Vaticana : S. I. T. IV. 113—15. 11. 2 Theiner : i. m. II. 191. 3 Péterfy : Sacra concilia r. Hungaria II. 270. 1.