Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
Ferencznek ott lakó fiaival. 1394. július elején, ott tartózkodó Újlaki Mihály a provinciális, értesült erről, és hálából elrendelte, hogy a szerzetnek minden papja az egyesület tagjainak földi és mennyei boldogságáért két szent misét, a kispapok és föl nem szentelt testvérek pedig a külön könyörgések et végezzék el. 1 Újlaki utóda Szőllőssi János lőn 1405-ben s 1415-ig vezette társait. Az ő idején tartott közgyűlések közül ismerjük az 1405.ben pünkösd napján, június 7-én tartott segösdit, talán épen azt, amelyen Szőllősit provinciálisnak választották, továbbá 1409-ben a budait, 1410-ben a szatmárit. 2 Az 1415-iki közgyűlést Segösdön ő tartotta-e vagy utóda? nem tudjuk. 1415. vagy 1416-ban következett utánna Verőczei Bertalan provinciális s bár tiz évig állott a szerzet élén, 3 nincs róla semmi feljegyezve. Utóda Szombathelyi (de Sabaria) Péter szintén tiz évig szolgált testvéreinek mint provinciális s két közgyűlést tartott : egyiket 1426.-ban Esztergomban, a másikat 1436-ban Nagykanizsán. Meghalt 1436. október 26-án, Szent Demeter napján. 4 Szombathelyi Péter halála után 1447-ben Budán gyűltek egybe a testvérek ós ott választák helyébe Egri Andrást provinciálisnak. A következő évben Egri Andrást csakugyan hivatalában találjuk. Yerőczón tartott közgyűlést ós ott Botos Pétert fölvette a ferenczrendűek testvériségének (confraternitas) kötelékébe, sőt azt is megengedte, hogy a váradi ferenczrendű templomban a testvérek kellő ájtatosságok között temessék el. 5 Ez időszakban jelentkezett a rendtartomány kolostorai felett a pusztulás első szele. Délen a törökök, északon a hussziták vad dühe kezdte tördelni a szerzet fáját. 1391-ben, 1392- és 1396ban a törökök a Száván átkelve elpusztították a vidéket egész a szerémi hegyekig. 6 Igaz, hogy két izben is visszaverték őket, de mivel a ferenczrendűek kolostorai rendesen a városok szélein állottak, addig, mire a magyar sereg összegyűlt és őket visszakergette, sok kolostort felégettek. Nevezetesen ekkor semmisiü1 Fejér: Cod. Dipl. X/2. 247—48. 2 Soproni városi levéltár Lad. I. es. A. f. nr. 9. Kósa : Collectanea 79.1. 3 Történelmi Tár : 1895. 753. 1. 4 TJ. o. 753-55. 11. 5. Országos Levéltár Dl. 13269. 6 Fejér: X/4. 295. 300. 11. ür. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjénék története. 1. köt. 4