Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

III. Fejezet. A marianus ferenezrendűek története 1301—1382. Bár e 82 óv első két tizede sok veszedelmet hozott a ferenezrendűekre is, mégis e 8 évtizedet bátran nevezhetjük a marianus ferenezrendűek virágkorának. Az új század elején a magyarországi ferenezrendűek élén új provinciális jelenik meg Hajmo személyében és elődeinél sokkal élénkebb részt vesz a kath. egyház és hazánk közügyeinek intézésében. Mindjárt 1301-ben támogatta Boccasini Miklós pápai követet a Yenczel és I. Károly között folyt háború megszüntetésében és Péter erdélyi püspök az erdélyi ferenezrendű Őr által őt kéri meg közbenjáróul az apostoli követnél.

1 1308. november 10-én a másik pápai követtel Montefiiori Grentilissel elment a pálos remeték kékesi monostorába (a mai Pálosszentlászlóra), hogy Trencséni Csák Mátét békére és igy I. Károly elfogadására birja.

2 Majd 17 nap múlva (november 27.) ott volt Pesten, azon a nevezetes országgyűlésen, midőn I. Károlyt egyértelműleg királynak kiáltották ki,

3 ós 1309. junius 15-én ott volt Budán, midőn I. Károlyt másodszor királlyá koronázták.

4 Szolgálata idején szorgalmasan tartotta a közgyűléseket Hajmo (rövidítve Hajm, Hem, Him). 1301-ben Nagyszombatba, 1302-ben Segösdre, 1304-ben Egerbe, 1305-ben Győrre, 1306ban újra Segösdre, 1307-ben Sárospatakra, 1308-ban Margitszigetre, 1309-ben Trencsónbe hivta össze a közgyűlésre jogosítottakat.

5 Ez utóbbi közgyűlés helye világosan mutatja, hogy egyúttal Trencséni Csák Mátét akarta megerősíteni a magyar király iránt való hűségében, mert hiszen máskor e távoleső helyet mindig kerülték a közgyűlések helyének kitűzésében. Ránk maradt a budai kolostornak Hajmóhoz intézett levele s abban jelenti, hogy a közgyűlésre a szabályok szerint tartott összejövetelükön Miklós előadót (lector-t) küldték ki választmányi tagul (diseretus).

6 De magának Hajmónak csak rövidített és 1 Urkundenbuch z. Gesch. d. Deutsch. I. 221. 11. 2 Monumenta Vaticana Hungáriáé II. 114. 3 ü. o. II. 116. * U. o. 305. 5 Történelmi Tár 1895. 752—53. 11. e Batthyány-könyvtár: Codex E. 5. VI. 8. 126.