Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

is szolgált és hihető, hogy ő tartotta meg 1298-ban Váradon a közgyűlést, a másodikat, amelynek helye is ismeretes.

1 1280—1301. években a szerzet már teljesen megalakult, belső és külső alkotmánya kiépült. Volt legalább 40 kolostora és ez nyolez ősrégre volt osztva. Ez őrségek nevei eleintén ingadoztak, mert pl. a fejérvári Őrséget 1288-ban budainak is nevezik. Volt Esztergomban, Budán 1288-ban hittudományi előadó (lector), volt Budán már 1288-ban külön hitszónok (praedicator). Az egyes kolostoroknak megvolt a maguk joga a közgyűlésre választmányi tagot (discretus) küldeni, elöljáróik magaviseletéről a közgyűlésnek jelentést tenni és azt a kolostor külön pecsétje alatt megküldeni.

2 A szerzetesek csak az őr engedelmével mehettek más helyre.

3 A szerzet számára új ház elfogadása a provinciális jogköréhez tartozott, de az apácza kolostorok felállításához a közgyűlés beleegyezése is kellett.

4 A rendes egyházi hatóságok (püspökök, káptalanok) többé nemcsak nem akadályozták működésüket, hanem szeretettel és örömmel látták és maguk is elősegítették. így pl. Benedek vesz» prémi püspök 1295. táján maga ad nekik fölhatalmazást egyházmegyéjében a gyóntatásra, szent beszédek mondására búcsúkkal is biztatja híveit a ferenezrendű egyházak látogatására.

5 Megszűnt tehát az ellenségeskedés a papok részéről és helyét elfoglalta a szeretet, bár az a törvény, hogy minden kath. hivő a vasárnapi szent misét csak saját plébánia egyházában hallgathatj £1 j ciZ 1279-iki budai zsinaton megujittatott. Bár az 1270—1301. években hazánk belső zavaraiban a ferenezrendűek sokat szenvedtek, buzgóságuk nem csökkent és igy tekintélyben mindinkább növekedtek. Jeles férfiak váltak ki közíilök. Ilyenek voltak : Grál, esztergomi előadó (lector). Az egykorú iratokból csak annyit tudunk róla, hogy 1273-ban jelen volt a Hontpázmánynembeli Bónyi István főúr temetésén Kálmán nevű testvérrel együtt ós a többi előkelő megjelentek között őt is emiitik, de XIV-ik századbeli följegyzések szerint nagyon ájtatos szerzetes férfiú volt ós sírjánál többen meggyó1 Történelmi Tár: 1895. 752—55. 11. 2 Batthyány-könyvtár : Cod. E. 5. VI. 8. f. 126, 3 U. o. 4 Országos levéltár: Dl. 1472. 5 Batthyány-könyvtár: Cod. E. 5. VI. 8. 128. r.