Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

rá a rigyácz-vidékí lakosokat a tizedfizetésére.

1 1505. december 7-én pedig ugyancsak a veszprémi káptalan meg akarja idéztetni a szemenyei guardiánt, Ambrus atyát, továbbá a szemenyei, szentmargiti és szentadorjáni plébánosokat, mert a tized nem fizetése miatt kihirdetett egyházi tilalmat nem tartották meg és így e birói intézkedésnek semmi hatása nem volt.

2 Két év múlva azonban Miklós szemenyei guardián és Kebelyei István szemenyei ferenczrendű atya elmentek a lakosok érdekében egész Budára és ott kibékítették őket a veszprémi káptalannal.

3 A nagy összeütközés bizonyára onnan eredt, hogy Szemenye és környéke eredetileg a zágrábi püspökséghez tartozott és így oda fizetett s csak valami csere után jutott a veszprémi káptalan e tizedekhez. Az idők jele, hogy a XVI. század elején az 1855-ben adott ingatlanok egy része, bizonyára az uradalmi tiszttartók erőszakoskodásai miatt már megint a Bánffy család kezén volt. Csak 1508-ban Bánffy János, a későbbi nádor és testvére Ferencz és Jakab adták vissza azokat.

4 1521-ben a keresztény felebaráti szeretet által a szemenyei egyház szép képhez jutott. Szemenyei Miklós pécsi őrnek mostoha testvérét Gerencsér Ambrus alsólendvai lakost, Márkus Mihály ós Miklós ugyancsak alsólendvai lakosok meggyilkolták. Testvérei és barátai mind bosszút akartak ezért állni, de Szemenyei Miklós annyira beszélt nekik Jézus Krisztus szenvedéseiről ós példájáról, hogy megengedtek nekik oly kikötéssel, hogy fizessenek 40 forintot. Miklós őr azonban e pénzt nem vette fel

r hanem arra rendelte, hogy abból csináljanak szép nagy képet és azt tegyék a szemenyei ferenczrendűek egyházának nagy oltára fölé.

5 1531-ben a szemenyei guardián elmehetett a fejórvári gyűlésre, mert az ura Bánffy János nagy híve volt János királynak és el is ment.

6 Az 1533-iki közgyűlés Terdi Bonaventurát rendelte ide guardiánnak, Zrínyi Pétert pedig hitszónoknak.

7 1 Monumenta Romana eppatus Yesprim. IV. 129. 1. 2 U. o. 160-61. 11. 3 U. o. IV. 162. 1. 4 A ferenczrendűek pozsonyi levéltára lad. XXXIII. f. III. nr. 1—25 U. o. nr. 7. 6 Kósa : i. m. 218. 1. 7 U. o. 223—24. 11.