Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

Ennélfogva Szatmárt továbbra is a mariánus ferenezrendűek maradtak azután is, hogy Hunyadi János elvévén Szatmárt és Nagybányát Brankovichtól, azzal kárpótolta magát sok bosszúságaiért, A Brankovichok után a Zapolyai család szerezte meg Szatmárt. Ez is nagy pártfogója volt a ferenczrendűeknek, tehát nem volt bántódásuk. Az ő idejükben 1466. februárban Sárospataki Benedek volt a guardián. Néhai Deák Dénes oly bizalommal volt irántuk, hogy értékes holmiját náluk helyezte el. Halála után Manini Pál, volt máramarosi kamaraispán vette ezeket magához és a kolosmonostori hiteles hely előtt a szatmári ferenezrendűeket a további felelőség alól felmenté.

1 1477-ben említik a második név szerint ismert szatmári guardiánt : Györgyöt.

2 A XVI. század elején említik György utódát, Albert guardiánt, még pedig ma látszólag csekély, de akkor Szatmár városára nézve fontos ügyben. Valamelyik jóltevő ugyanis a szatmári kolostorra hagyta az ő részét a Szamosra épített egyik vízimalomból. A másik része a város plébánosáé és három oltárigazgatóé volt s mivel a plébánia kegyura a város volt, a város is vigyázott a malom jövedelmére. Csakhogy e malomhoz Németi város földjein át vezetett a közelebbi út. A szomszéd városok gyakran csekély okokból torzsalkodnak egymással s így volt ez abban az időben az egymástól teljesen különálló Szatmár és Németi városok között is, pedig a Szamos egészen elválasztotta őket egymástól. A németiek elzárták az utat a vízimalomhoz s így kénytelen volt Szatmár városa a földesúrtól segítséget kérni. Szerencsére mindkét városnak egy földesura volt, még pedig 1508-ban Somlyai Báthory István. Albert guardiánt is kérték a szatmáriak a közbenjárásra ós a földesúr békét is szerzett köztük ily feltételek alatt: Abban az évben, mikor a németiek e földet csak ugarnak használják, mind az őrlők, mind a gátmunkások szabadon járhatnak a rövidebb úton Szatmártól a malomhoz ; abban az évben azonban, mikor vetik, vagy kaszálónak hagyják a földeket, akkor csak Szent-György napig járhatnak ott. Szent-György naptól kezdve várni kellett egész a széna felgyűjtóséig, vagy aratásig és csak azután járhattak a malomhoz ez úton.

8 1 Országos levéltár: Dl. 36393. pag. 18. nr. 1. 2 Szatmármegyei schematismus 1904. 119. 1. 3 A ferenezrendűek pozsonyi levéltára. Lad. XXXIII. f. 2. nr. 3.