Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

bízza, kit tart legalkalmasabbnak oda guardiánnak

1. Csak 1556ban, midőn Ferdinánd király hatalma Erdélyben teljesen összeomlott, Laetare vasárnap (márczius 15.) kergették ki őket onnan erőszakkal és többé be nem jöhettek

2. Nagyszombat. Alig sejthették a ferenczrendűek, midőn a Fehér-Kárpátok tövében fekvő kies, de akkor még nem nagy jelentőségű városban 1230. táján letelepedtek, hogy ott annyi öröm és annyi bánat közt századokon keresztül megmaradnak és e kis kolostor lesz egykor az Ő erősségük, lelki megújulásuk színhelye. Hogy hamar letelepedtek a ferenczrendűek Nagyszombatban, bizonyos abból, hogy már 1238-ban ott Kláraszűzek voltak

8. Már pedig ezeknek lelki vezetése a ferenczrendűekhez tartozott s addig nem lehetett felállítani az apácza kolostort, míg a ferenczrendűek állandó ott maradása biztosítva nem volt. Azonkívül is sok időnek kellett eltelnie, míg Szent-Ferencz fiai anynyira felbuzdították Nagyszombat özvegy asszonyainak és leányainak lelkét, hogy oly számmal, oly nagy áldozatra készek legyenek, mint amennyit a Kláraszűzek szerzete tőlük kivánt. Szent-Jakab tiszteletére avatták fel itt egyházukat. Kolostoruk először az esztergomi, 1448. után pedig a nyitrai őrséghez tartozott. 1290-ben Pozsonymegyét Albert osztrák herczeg elfoglalván, megengedte, hogy az élelmezésükre szükséges dolgokat vám nélkül hozhassák be

4. A nagyszombati ferenczrendűek viselvén gondját az ott lakó Kláraszűzeknek, rendesen a guardián járt el az ő nevükben a királyi udvar, a főpapok és egyéb hatóságok előtt. így említik azután már 1299-ben a nagyszombati guardiánt Rápolt-ot, — talán ugyanazt, aki 1288-ban Budán volt hitszónok, — mint a nagyszombati apáczák gondviselőjét. E Rápolt guardián 1299. július 4-én megjelent a Rákosmezőn az egész országgyűlés előtt és ott igazolta Y. István, meg IV. László kiváltságleveleivel, hogy a nagyszombati apáczák jobbágyai föl vannak mentve az adózás alól ós így a nagyszombati polgárok nem vethetnek 1 Kósa : i. m. 224. 1. 2 Történelmi Tár 1893. 116. 1. 3 L. e mű IX. részét. Wenzel. Árpádkori Okm. XI. 315. Kósa i. m. 557. 4 A ferenczrendűek pozsonyi levéltára. Lad. I. f. 9. nr. 2.