Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

hogy az ország lakosai örömmel keresték föl egyházaikat, kérték őket egyházi szolgálatokra, másrészt pedig segítették őket alamizsnával, hogy egyedül Isten szolgálatát végezhessék. Csakhogy igy a már teljesen megállapodott világi papság érdekeit, hatáskörét is érintették és ez természetesen visszatetszést, irigységet, üldözést szült. Hazánkban először az akkor a velenczei köztársasághoz tartozó Zárában kelt ki az érsek a ferenczrendűek működése ellen. Megakadályozta őket a szent beszédek tartásában, a bűnbánó nők (3-adrendű nőtestvérek) vezetésében, a szerzetesi próbaidő megtartásában. Ez azonban nem maradt titok Magyarországon sem, mert a pápa a magyar származású spalatói érseket, Gönczölt és annak főesperesét Tamást bizta meg, hogy a ferenczrendűeket a zárai érsek önkénye ellen védjék meg.

1 Tiz évvel utóbb egész Magyarországon annyira elterjedt a ferenczrendűek üldözése egyes plébánosok részéről, hogy a ferenczrendűek panaszára IV. Incze pápa külön rendeletet volt kénytelen kiadni védelmükre. Legfőbb sérelem az volt, hogy a világi papok nem akarták a ferenczrendűeknek adott pápai kiváltságokat elismerni, hanem őket továbbra is teljesen a saját hatáskörükbe akarták vonni. Nevezetesen nem akarták megengedni, hogy egyházaikban, illetőleg kápolnáikban az Oltáriszentséget tartsák, s igy odahaza gyónhassanak és áldozhassanak. Nem akarták, hogy egyházaik körül temető legyen, vagy hogy harangot használjanak, s igy még azt sem akarták eleintén megengedni, hogy maguk a szerzetesek a maguk egyházában temetkezhessenek. Nem akarták megengedni, hogy a ferenczrendű újmisés papok első miséjüket a maguk egyházában mutathassák be, és hogy az ez alkalommal, vagy a többi, ilyen misék alkalmával fölajánlott alamizsnát megtarthassák, hanem az összes alamizsnát, valamint a többi ajándékokat még a gyertyákat és oltárdiszeket is le akarták foglalni a maguk számára. Kényszerítették őket a maguk zsinataira ós mindenféle körmenetekre, tizedet követeltek kertjeik terméséből, haszonbért a házaikból és egyáltalában nem akarták, hogy nagyobb városokban telepedjenek le. Sőt a szerzet legbelsőbb ügyeibe is bele akartak avatkozni, mert a provinciálist és az őröket is ők akarták kinevezni.

2 1 Wenzel : Árp. Okm. VII. 3-5. 11. 2 Theiner: i. m. 198. 199. Fejér: Codex Diplomaticns Hungáriáé. IV. 1, 369-371. 11.