Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

adni a pruszkai konventet és a nemsokára konventi nagyságra emelkedő beczkai székházat. Mivel a salvatoriánusok a budai és pesti kolostorokat azért is követelték a maguk számára, hogy ott beteg testvéreik a fürdőket használhassák, kimondotta a teljes hatalmú biztos, hogy a mariánusok kötelesek a beteg salvatoriánusokat úgy fogadni, úgy tartani a kolostorukban, mintha saját csoportjukból valók lennének. Ez volt az 50 évig, sőt részben még most is hires decretum Lazarianum. Kihirdetésekor állitólag megrendítő jelenetek voltak, mert a salvatorianusok vezetője Kecskeméti Grellórt azzal állott a teljes hatalmi biztos elé, miért kell nekik ily nagy áldozatot hozniok? Lazari pedig a szentirás szavaival élvén azt felelte rá: nem áldozatot, hanem engedelmességet akarok. A salvatoriánusok tehát aláírták ós elfogadták a decretum Lazarianumot. De midőn két hónap múlva a sümegi konventet csakugyan el kelletthagyniok és a mariánusoknak kellett átadniok, szivük keserűsége kitört és elhatározták, hogy a decretum Lazarianumot megfellebezik, még pedig közvetetlen, szerzetesi feljebbvalójukhoz a hegyen inneni család kormánytanácsához. Azt állították, hogy Lazarinak nem is volt elég hatalma e döntéshez, azután pedig őket a kiközösítés félelme kényszerítette a decretum aláírására. Elküldtek tehát két jelesebb testvért Rómába, hogy panaszukat előadják és az ügyet felülvizsgálják. Meghallván ezt Szécsényi G-yörgy primás, nagyon megneheztelt és 1689. deczember 21-én ugyancsak kemény levelet irt a generálishoz a salvatoriánusok ellen. Nem is hagyhatta szó nélkül a decretum Lazarianum megváltoztatására irányuló törekvést, mert hisz nagyobb állandóság és megnyugvás kedvéért ő is aláirta s azonkívül az is nagyon bántotta, hogy a sümegi konvent átadásakor a salvatoriánusok egyik kormánysegéde nagyon helytelenül és botrányosan viselte magát. Nagyon ajánlotta tehát a generálisnak, hogy a Lazari-döntvónyt meg ne változtassa, hanem a mariánusokat igy szerzett jogaikban megtartsa. Maguk a mariánusok pedig megint régi pártfogójukhoz I. Lipót királyhoz fordultak, aki 1690. ápril 12-én az egész Lazari-döntvényt átíratta és egész terjedelmében megerősítette. A hegyeninneni család nem nagyon sietett a salvatorianusok fellebezése ügyében határozni s csak a következő 1691ben tartandó egyetemes gyűlés tárgyai közé vették fel. Meg-