Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

már csak szive volt ép és még dobogott. Képzelhető tehát a rettegés, amely Bécsnek két hónapig tartó ostroma alatt a mariánusok szívét is elfogta, de másrészről az az öröm is, amely a keresztény seregek szeptember 12-iki dicső győzelme után elárasztotta. Annyira megtörtnek érezték a török hatalmát, hogy alig egy hónap múlva Schmid Gábor a bécsi guradián, mint apostoli látogató megjelent ós november 10 táján Pozsonyban megtartották a közgyűlést. Ezen, úgyszólván uj korszakot kezdő közgyűlésen megválasztották provinciálisul Cziráky Antalt. Az uj provinciális régi nemes családból való volt, de sokkal jobban tartotta magát Szent-Ferencz alázatosságához, hogy sem azzal dicsekedett volna és igy csak gyaníthatjuk, hogy ő a hires itélőmesternek báró Cziráky Ádámnak unokatestvére vala.

1 Az időközi gyűléseket 1684. november 5 ós 1685. augusztus 30-án Pozsonyban tartották meg. Nem sokkal a provinciális választó közgyűlés előtt 1683. október 27-én a keresztény sereg Esztergomot bevette. A sereggel együtt ment gyóntató ós lelkiatyák közt ott volt 1—2 mariánus ferenczrendű is és ezek a városban elhelyezett katonák lelki gondozását magukra vállalván, mindjárt egy házat kaptak a vár alatt a vizivárosban ós engedélyt, hogy ott székházat építsenek. Maga a közgyűlés örömmel ragadta meg ez alkalmat ós mindjárt három fölszentelt testvért küldött oda. Ezzel megindult, vagy jobban mondva megujult az évtizedekig tartó nagy harcz az esztergomi és vele később kapcsolatosan a budai és pesti konventek birtokaiért. A salvatoriánus rendtartomány — mint látni fogjuk — szintén erősen virágzott, sok és nagyon ügyes, áldozatrakész tagja volt ós vágyva-vágyott, hogy régi elhagyott, hires kolostorait (konventjeit) visszaszerezze. Kezükben voltak a régi közgyűlések jegyzőkönyvei, kezükben voltak a pápai döntvények s azok mind arról szóltak, hogy a török hódítás előtt e híres konventek az övék voltak. Természetes tehát, hogy a salvatoriánusok mindjárt tiltakoztak a mariánusok esztergomi megtelepülése ellen. 1684-ben visszafoglalták a keresztények Visegrádot és Váczot. A mariánusok ide is küldtek állítólag a nép és katonák kívánságára lelki 1 Turul. I. (1883) 9.