Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
De az új reformált provinciának nagy megpróbáltatásokon is keresztül kellett mennie és igy mutatta meg Isten akaratán való megnyugvását, türelmét és állhatatosságát. Ezekre nemsokára bőven nyilt alkalma. Az első mindjárt a szerzet kebelében keletkezett. Vége felé közeledett Podgyaisics hivatalának harmadik éve, Morachio Wolfgang atyát a tiroli kerület előadóját és szónokát küldte a bizottság apostoli látögatóúl. Ez végig vizsgálta a kolostorokat és a közgyűlést Pozsonyba 1662. szeptember 29-re hivta össze. Mielőtt azonban a közgyűlést megtartották volna, Morachio a kormánytanács előtt pert indított Podgyaisics provinciális ellen. Adtak mellé ügyvédőt is a szerzet tagjai közül és úgy hallgatták ki ; a kormányt an ács Podgy aisicsot vétkesnek találta s erre az apostoli látogató őt hivatalától megfosztotta, új hivatalra képtelennek nyilvánította ós a generálistól meghatározandó ideig börtönre Ítélte. A generális azonban kegyesebb volt Podgyaisics iránt, nem tartotta őt sokáig a pozsonyi börtönben, hanem a nagy-lengyelországi kerületbe helyezte át. E szégyent azután Podgyaisics nem sokáig élte túl, 1661-ben már meghalt Lengyelországban. A következő nap azután, szeptember 30-án megválasztották provinciálisnak Bapcsánszky Didákot. Ez különösen a szent szegénység megőrzésére törekedett és az időközi gyűléseket 1663. nov. 24-én és 1664. nov. 18-án Pozsonyban tartotta meg. Litomericzki László volt provinciális 1663. jul. 25-én elkérte és ajándékba kapta az egyik pálos kormánysegédtől Capistrano Szent-Jánosnak Fara Miklóstól szerzett és Náprágyi Demetertől 1600-ban Erdélyből hozott életrajzát vörös selyembe kötött szép kéziratban. Jele ez annak, hogy most már a javított szabályok életbe léptetése után Capistrano Szent-Jánost egészen magukénak tartották. 1 1663-ban három nagy csapás érte a mariánusokat. Szeptember hó 25-én a török bevette Érsekújvárt és igy ott levő szép kolostorukat elvesztették. Egyik közülök, Istvánovics Menyhért nevű, ez alkalommal a tatárok fogságába került s azoktól a bukaresti török vezír kezébe jutott. De a török urat szerény 1 Századok 1883. 125.
