Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
batba egybegyűlt közgyűlés Taurity Pált újra provinciálissá választotta, illetőleg erre fölkérte és az egyetemes biztos erre kapott hatalmánál fogva mindjárt meg is erősítette. Az 1640-iki közgyűlés különben nem csupán provinciális választásról emlékezetes, hanem több nevezetes intézkedéséről is határpont a mariánusok életében. Ennek megérthetése végett összefoglaljuk először is a rendtartomány fejlődését az 1606-tól lefolyt 34 év alatt. 1606-ban a kolostorok száma már csak 4 volt. Ellenben 1640-ben az ideigleneseket is beleszámítva már 20 és pedig Dunán innen keletkeztek: Szent Katalin, Érsekújvár, Nyitra, Pruszka és ideiglenesen Komárom; Dunántúl: Győr, Kismarton, Szombathely és ideiglenesen Keszthely ; a Drávántúl : Zágráb, Ormosd, Ivanics, Körös, Krapina, Remetincz és Kaproncza. A drávántúli kolostorok, teliát a varasdival együtt 8, mind az ott lakó sziavon, tót katholikusok lelkigondozásával foglalkoztak, a dunáninneniek közül pedig a szentkatalini, a pruszkai és részben a nyitrai, ismét részben a nagyszombati kolostorokban is olyan testvérekre volt szükség, akik a szlovák-tót nyelvet értették. Emiatt a mariánusok csoportja 1640-ben már épen nem volt olyan tiszta magyar, mint pl. 1533-ban, hanem részben más nemzetiségekből állott. Előmozdította ezt az is, hogy 1610-től kezdve gyakran állottak olaszok a tartomány élén és természetesen nem csupán magyarokat vettek föl tagoknak, hanem mindenféle nemzetiségűeket. Ennek következménye, hogy 1636-ban a kormánytanács már a következő tagokból állott: Brian Antal atya, Feffner Bernardin atya, Gadolius László atya, Králich Dániel atya tanácsosok. Kopcsányi Márton Bonaventura volt az Őr és Taurity Pál provinciális. Tehát 6 közül csak egy volt magyar, az öreg Kopcsányi. 1 Ezt tudva könnyen megérthetjük az 1640-iki közgyűlés második határozatát. Ez úgy szól, hogy ezentúl a közgyűlések (káptalanok) és időközi gyűlések felváltva tartassanak meg, egyszer a szoros értelemben vett Magyarországon, másodszor a Tótországban, de úgy, hogy a sziavon őrségnek Magyarországhoz közelebb eső kolostorai jelöltessenek ki a gyűlések tartására (tehát Yarasd ós Ormosd). A nyolczadik határozat pedig az volt, 1 Pozsonyi ferenezrendű levéltár Lad. 35. nr. 6.
