Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

IV. SZAKASZ. A mariánus ferenczrendűek története 1606—1711-ig. A Bocskay-felkelés vihara a mariánusokat is megriasztotta egy kissé. 1605. május havában Nagyszombat a felkelők kezére került és azok vezére, Illésházy István, elvette tőlük kolostorukat s azt a nagyszombati kálvinistáknak adta. Igy tehát volt év, 'midőn már csak 3 kolostorban, a pozsonyiban, soproniban és a varasdiban húzódtak meg s ebben is, mivel a két előbbi várost ostromolták a felkelők, nagy félelem között éltek. Végre 1606. augusztus 6-án megkötötték a bókét. Nagyon itt volt az ideje a közgyűlésnek is, mert Ebeczky Sándor megbízatása lejárt. Pozsonyban gyűltek tehát össze a mariánusok maradványai és Draskovich Ferenczet állították a rendtartomány élére.

1 Siettek ezzel talán azért is, mert ugyancsak ez évben a toledói egyetemes gyűlésen olyanok, akik hazánk állapotait nem ismerték, sürgették és ki is mondták határozatilag a két magyarországi rendtartomány egyesítését. A protestánsok erőszakoskodásai, a hajdúk rombolásai 1605ben a katholikusok körében nagy visszatetszést keltettek, különösen pedig a király hűségében megmaradt drávántúli részeken. Újra hajlandók voltak tehát a főurak a kath. hit védelmére ós terjesztésére némi áldozatokat is hozni s igy 1606-tól kezdve uj kolostorok építései mutatják a lelkekben vóghezment gyökeres változást. A két rendtartomány egyesítéséről ezentúl szó sem esett. Mivel Draskovich Ferencz testvére, János, 1606-ig horvát sziavon bán volt, neki nagy tekintélye volt a vidéken. Ennek segítségével az uj provinciális kivitte, hogy 1607. elején a kapronczai kolostort visszakapták

2 s ugyanekkor lépéseket tett, 1 Kósa : i. m. 251. 1. 2 A Szent-László provinczia levéltára Zágrábban. Lad. Remete-Ivanics f. Kaproneza.