P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

az egyházi élet lélektanára vall, hogy sokszor egy szó elég ahhoz, hogy egész élménysorozatot fűzzön hozzá. Szent Cecília ünnepének liturgiájában két szó üti meg fülét: „cantantibus organis", s az áhítat Szent Ceciliát orgona mellé ülteti a művészetben, s az egyházi zene védőszentjét tiszteli benne. Nagyböjt 4. vasárnapján a szentmise bekezdő-éneke ezekkel a szavakkal kezdődik: ,,Laetare Ierusalem", s a bűnbánó lélekből öröm tör fel, a vasárnapot az öröm ünnepévé avatja, az Egyház rózsaszín miseruhát ölt, megszólal az orgona, virág kerül az oltárra, a pápa aranyrózsát szentel, — mindenki örül. Pedig a liturgia szövege bánattól zokog. Ugyanezt mondhatnánk a vallási néprajz világának java terméséről. Az adventi örömvasárnap azonban liturgiailag is kidolgozott, s céltudatosan csoportosított gondolatokon alapszik. Az egyik eszmecsoport: „Közel van az Űr!" — jelenti be a mai szentmise be vezető-verse. A másik a katolikus hit átéléséből leszűrt bölcseség: annak, aki az Úr békéjét, a kegyelem erejével megteremtett összhangot és az Isten közelségét hordozza lelkében, csak örülnie lehet! Ez az öröm nem a mai vasárnap hangulata csupán. Mintha fölszabadulna a bűnbánat hangja. Mintha már holnap karácsony lenne. A következő liturgiái napokon, kántorbőjt szerdáján, péntekjén és szombatján csak fokozódik az öröm és az Isten-közelség érzése. Kántorbőjt szerdáját — a tulaj donképeni liturgiái Rorate-napot, amelynek miséjét a nálunk szokásos hajnali misén imákozzuk — régente nagy pompával ünnepelték a keresztények. Csaknem karácsonyi boldogságban úszott mindenki. A liturgia nemcsak egy napot, hanem egy álló hetet szentelt az örömnek. A mai nap az öröm hetének a megnyitója. 1. örülnünk kell, mert közel van az Űr! S amit az Egyház Szent Pál e szavaiban bejelent, azt Izaiás próféta, az Ószövetség evangélistája gyönyörű hasonlatokban és remek prófétai nyelvezetében állítja szemünk p

1". Izaiás a Messiás jellemét ecseteli, kel-