P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Miért szeressük a tanító Egyházat? a) Mert tanít. Hitigazságokat nyújt, amelyek kiszélesítik látásunkat s az örök halmok magaslatainak világával egészítik ki a halandó elme gondolatkörét. Erkölcsi eleveket ád, amelyek az örök boldogsághoz mutatnak útat. Mi is lett volna velünk, ha az Egyház nem mutat biztos útat? A tévedés annyiszor kísértett még a legjobbak között is. Az Egyház szava azonban megmentette őket a hajótöréstől. A kétely hullámzó tengere közepette rendületlenül áll Péter sziklája. Minden hullám megtörik rajta. Hányszor támadt ellene a hitetlenség fékevesztett dühe s szórja vádjait s hazugságait. De az Egyház hitele mit sem vesztett vele. Csak megerősödött a harcban és az ellenállásban. Mi is hányszor kerülünk kétesértékű eszmék forgószelébe. Oly jó tudnunk, hogy az Egyház nem tévedhet. Krisztus őrködik fölötte: a pokol kapui nem vesznek erőt rajta (Mt. 16.). Kételyeinkből úgy menekülünk az Egyház tanszékéhez, mint a gyermek borul rossz álmok rémképei után anyja kebelére. Boldogok vagyunk, hogy ily tévedhetetlen mesterünk van! Mennyi tévely a pogányságban s az ószövetségben még a természetünkbe oltott igazságok tekintetében is. Mennyi fonákság az eretnekek vallási és erkölcsi felfogásában. Mi ezektől meg vagyunk kímélve. Minket nem tévesztenek meg az egyoldalúságok tetszetős következetességei, nem az aszkéták fanatizmusa, nem a felvilágosodott elmére s a szabadsághoz való korlátlan jogra való hivatkozás. Mi tudjuk, hogy az Egyház szava Krisztus szava. Az Egyház igazságáért Isten kezeskedik. Ügy csüngünk tanító Egyházunk ajkán, mint Mária, mikor Krisztus lábánál ült. Szeretjük mesterünket, mert ő tanít arra az egyre, ami egyedül szükséges (Lk. 10.). b) Mert javít. Mennyire szeretnénk jobbak lenni, de bátortalanságunk és gyengeségünk sokszor elcsüggeszt. Látjuk a jót, de követésére nehezen buzdulunk