P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

A TANULATLAN PASZKÁL TESTVÉR NAGY TUDOMÁNYA Szent Paszkál életrajzának olvasója észrevehette, hogy szentünk az egyik helyen tanulatlan lajkustestvérként szerepel, másutt meg nagytudományú szerzetes, akihez a kor híres tudósai járnak eszmecserére. Nincs ellentét a két jellemzésben? Megfér a tanulatlanság a nagy tudománnyal? Ma, amikor iskolázatlan őstehetségek irányítják népek életét, az a gondolatunk támadhat, hogy Szent Paszkálnál is ilyen magánszorgalommal kifejlesztett zsenialitásról van szó. Kétségtelen, hogy nem az iskola a tudás szerzésének egyetlen forrása. Azonban szentünknél ilyenről szó sem lehet, mert életrajzírói a hittudományban való jártasságát emelik ki. A hittudomány pedig évezredek szellemi munkájának gyümölcse, és sajátos módszere van, amelynek megszerzése nem nélkülözhet bizonyos iskolázást és rendszeres tanulást. E nélkül híres hittudós senki sem lehet. Szent Paszkálnál az arisztotelészi bölcselet alapjain nyugvó hittudományos szakszerűségre nézve a kútfők semmi alapot sem adnak. Ezen a síkon a tanulatlanság és a tudomány csakugyan kizárja egymást. Más oldalról kell tehát a kérdést megfogni. Schütz professzor különböztetése adja az útbaigazítást: „A magasabbfokú hívő értés kétféle: Ha inkább intenzív vallási életnek következménye, akkor szemlélődő, kontemplativ; ha pedig- megfeszített tanulmány eredménye, akkor tudományos hitismeret, scientia fidei" (Dogm. I. 235). Nem tagadjuk, hogy Szent Paszkál sok hittudományi munkát olvasott s hogy tanulmányozta a szentírást, a szentatyákat és a hittudó-