P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

útjait járja. Erőltetettnek és nehézkesnek találta a lélekbe-nézésnek szentágostoni módszerét, Isten képének a teremtményekben, s főkép a lélekben való fölfedezését és a szemlélődésben való kiélvezését. Az ő gyakorlati érzéke a legnagyobb és a legmagasztosabb valóságra talált az Oltáriszentségben. Miért erőlködjék elvont gondolatmenetekkel s keresse Isten foghatatlan jelenlétét nehéz következtetések útján, amikor itt van foghatóan az Isten az Oltáriszentségben. Itt látja, tapintja, élvezi az Istent. Jobban jelen van itt, mint a lélekben vagy mint a világmindenség bármely helyén. Itt valóságosan és lényegében jelen van a Krisztus Jézusban megjelent Isten. Az Oltáriszentségből hangzik a felhívás mindenkihez: hic quaere, hic adora! — itt keresd, itt imádd és szeresd! Ennek a fölhívásnak boldog megértője és az elragadtatásig átélő j e Szent Paszkál. Volt bátorsága ahhoz, hogy ennek a meglátásnak minden gyakorlati következményét levonja egy oly világban, amelyben erre vonatkozólag édes-kevesêt hallott. Nem is nagyon értette környezete azt a mélyebb kapcsolatot, amely Paszkál testvér és a szentségi Jézus közt fönnállt. Akkor még az Eucharisztián tájékozódó lelki életnek nem volt keletje. 2. Szent Paszkál eucharisztikus áhítata két irányban érvényesül: Az egyik az egyetemesen kötelező istenszolgálatnak eucharisztikus értelmezése. A teremtmény alapvető magatartása Istennel szemben a hódolat s az imádás. Az értelmetlen teremtmények azzal a néma dicsérettel szolgálnak Alkotójuknak, amelyet a világegyetem okozati összefüggése, célszerűsége és rendezettsége nyújt a végtelen Értelemnek, Akaratnak és Tökéletességnek, vagyis Istennek. Az értelmes lények tudatos szolgálata az imádás, a meghódolás és az önátadás. A szentek ennek az értelmes istenszolgálatnak legkiválóbb képviselői. Szent Paszkál ezt a szolgálatot az Oltáriszent-