P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

AZ EUCHARISZTIKUS LÉLEK ISKOLÁJA. Az Oltáriszentségről alkotott fogalmaink s általában az Eucharisztia iránt érzett tiszteletünk s imádásunk forrása rendszerint az a tudat és hit, hogy az szent lepel alatt az tJr Jézus Krisztus van jelen. Ünnepeljük Öt mint erőt, életet, boldogságot, örömöt; Isten után vágyó lelkünk az Eucharisztiában ér el a legközvetlenebb úton Istenhez; az imádás, a hála, az engesztelés s a kérés sóhajai itt találnak megértésre, részvétre és meghallgattatásra; Isten-szeretetünk itt lesz tökéletessé, amikor szerelmünket a lehető legnagyobb egységbe fonjuk gyarló emberi lényünkkel, úgy, hogy elmondhatjuk: valóságban enyém az Ür, s én az övé! Szép lelkület ez. Azonban, amikor az eucharisztikus lelkület jellegzetességeit és követelményeit keresem, úgy kell néznem az ilyen lelkeket, mint a kisgyermekeket. Ingyen kap mindent, örül mindennek, szeret mindenkit, elfogad mindent, nem ellenkezik semmi jóval szemben, s ő maga is mindenhez kedvvel s szívesen adja hozá azt, amit a maga gyermekded lelke, raffinálatlan kedélye nyújthat. Ez nem domborította ki magában az eucharisztikus lelkületet, sőt meg sem értette. A szorosan vett eucharisztikus vonatkozásoktól, a szentmisétől és a szentáldozástól eltekintve, ugyanezeket az érzéseket lehet ápolni s átélni a feszület vagy egy Jézus Szíve-szobor előtt is. Az eucharisztikus lelkület ezeknél több. Amikor az Oltáriszentséget akarom lelki életem középpontjába állítani, az első követelés, hogy leszámoljak a nagy titokkal úgy, ahogy előttem áll. Az a Krisztus, akivel az oltár előtt szembenézek, nem a ke-