P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Krisztus Urunk szavaiból tudjuk, hogy nem kell elcsüggednünk a világ tékozló és Istentől távol álló élete miatt. Krisztus a maga történelmi adventjének végére az „egy akol és egy Pásztor" vizióját ecsetelte. S ennek a látomásnak az erejében hiszünk az öröm győzelmében és az örömtelenség bukásában. Isten örömre teremtette az embert, s lesz idő, amikor az öröm mosolyogja vissza maradéktalanul az élet szerelmét, s költi dalba a mindenség dicséretét. S itt vagyunk mi is. Bennünket is érint néha az örömtelenség fuvalma. Sokszor lehangol a kellemetlenség és a szenvedés. Azonban hallgassuk csak meg az adventi liturgia hívását: Gyengék, kicsinyek, ne féljetek, erősödjetek, bátorság, s ne csüggedjetek: Íme jön a mi Istenünk, s megsegít minket! Félre a lelki nyomottsággal, mi Isten gyermekei vagyunk! Közel az Ür, s lelkünk diadalmas örömének harangzúgásával várjuk Öt. Életünk jelszava Facchinetti egyik idevágó munkájának a címe: Siate aliegri! Legyetek vidámak! Énekünk pedig a középkori német gyerekek utcai éneke: Froh, froh, froh, benedicamus Domino! Öröm, élet, ének, Istennek legyen dicséret!