P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

életet is részesítette az orom kegyelmeiben. Legnagyobb örömünk maga az Űr Jézus Krisztus! Születését is örömhírnek nevezi a pásztoroknak megjelent angyal. A Krisztust-váró adventi lélek tehát örüljön, mert közel van az Űr! S várja azzal az újjongással, amellyel az Egyház várja. Nemcsak ma, hanem egész életünkön keresztül. Amíg a bennünk lakozó Szentlélek az Isten békéjének várát építi szívünkben, s amíg Ö játszik a lélek húrjain, nem szabad szomorkodnunk. Szomorkodjanak a bűn fiai, az ördögfattyak! Az Isten gyermekei vigadjanak! 3. Mennyire rászorul a ma földhöztapadt, anyagi kultúrájában megrekedt embere erre a világszemléletre? Azért olyan örömtelen az életünk, mert megtagadjuk az élet legjavát, az örökéletet, s beérjük a földi élet határaival. Persze, ennek nem is lehet örülni. Kant talmi kulturának mondja azt a törekvést, amely az élet belső értékeit oly könnyen felcseréli a külső hasznossági szempontokkal. Felfordult a szívünk, megbomlott a harmónia a test és a lélek között, a test lett az úr, a lélek a szolga. Nem tudunk nagy lelkűen hinni, — mutat hibánkra Prohászka. Ha örvendező lelkek akarunk lenni, a Krisztusba vetett hittől kell megittasodnunk! Elvetettük a Krisztust, s nem kél öröm a krisztustalan ugaron, a kőkemény sziklán, az útakon és járdákon ... El kellett tompulnia az igazi örömnek, mert nem Istenből fakadt. Más útakat jártunk. A tékozló fiú könnyelműségével pazaroltuk el kincseinket, vesztegettük hitünket, idegen, hamis eszméket kergettünk, s a végén kiüresedett a szívünk. S nem tudtunk már örülni. Ki hitte volna, hogy korunk szelleme ily megdöbbentő példáját adja az igazságnak: Isten, Krisztus nélkül nem lehet igazán örülni! Pedig Krisztus ezekhez is jött, és eljövendőben van. Vajha megismerné a világ az Üdvözítőt! Vagy történelmi tragédiánk örökké ebben a pár szóban ég bele életünkbe: „És övéi be nem fogadák Öt!?"