P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

2. Tiszteljük az Egyház papjait és intézményeit

Î a) Az Egyház szeretetétől elválaszthatatlan a papság megbecsülése. A papi becsületnek többet ártanak a tiszteletlen katolikusok, mint a szenvedélyeskedés hangján vádaskodó másvallásúak. A nemkatolikus a maga tévedésének megerősítését látja a katolikus hívő gerinctelen viselkedésében. Ha valamikor, ma nagy szükségünk van a papi becsület érintetlenségére. Bár igaz, hogy az Egyház nem a papságból áll s nemcsak a papok vállán nyugszik, belső értéke sem a papok lelki gazdagságának vagy szegénységének függvénye, mégis az emberek jórésze nemcsak azt nézi, hogy kinek a tekintélyével beszél a pap, hanem azt is, hogy ki az a beszélő pap. A pap ebből levonja a maga élete számára a következményeket. De a hívő is védje meg azt a becsületet. A pap becsületének az evangélium hirdetésében, a hitélet megerősítésében és az eredményes lelkipásztori tevékenységben jelentős szerepe van. Testvérek, ti ne tartozzatok azok közé, akik a pap becsületét lerontják. A pap megbecsülése ma egyik legfontosabb katolikus tett, katolikus akció. A pap tiszteletével az Egyház munkáját mozdítjátok elő s az Egyház tekintélyét növelitek. Nagyobb hatalom az Egyház ott, ahol a hívek mint egy ember állnak papjuk mellett s megbecsüléssel beszélnek s gondolkoznak róla! Több a szava a közéletben s hatásosabb szerepe a társadalom bajait s hibáit javító munkában! b) A pápa, a szentatya tekintélyi magaslatán álljon előttetek. A katolikus ember szíve erősebbet dobbanjon, ha a pápa nevét hallja! A püspökben az apostolutódot lásd s ne az agitációban kiélezett főurat. Az egyházmegye minden hívének atyja ő. Mint ember is minden tiszteletreméltó jellem. A legkiválóbb papok sorából kerül ki, aki életszentségben, tudományban és bölcseségben messze felettünk áll. Állása tekintélye fölött Isten áll. Becsüljétek meg a ti papotokat is! Hogy tudjon lelketek érdekében önzetlenül dolgozni s áldozatot