P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

előtt. A szabad lelkiismeret talaján álló erkölcsi felfogás kétségtelenül megkönnyíti a lelkiéletet, de nem biztosítja. Krisztus Egyháza nem éri be fél megoldásokkal. Az üdvösség útját Krisztus pontosan megjelölte. Az út vonalainak megőrzésével az Egyházat bízta meg. Az Egyház tehát nem engedhet ennek a krisztusi megbízatásnak teljesítéséből egy szemet sem. Különféle helyzetek, felfogások és törekvések ellenére is áll a Krisztus jelölte út mellett s nem enged határkiigazításokat. Még akkor sem, ha áldozatot kell hoznia hívei egységének rovására. Egész országokat vesztett el, de vérző szívvel is hű maradt Krisztushoz. Elég csak a házasság felbonthatatlanságának hittételére hivatkozni. Ma is hány és hány lélek szenved hajótörést ezen a ponton. De az Egyház őrt áll. Nem engedett a múltban, nem fog engedni a jövőben sem. A törvényeknek ez a faja inkább az isteni parancsoknak értelmezése, mint jellegzetesen egyházi törvény. b) Más törvényei viszont nem annyira az isteni parancs tételes törvény alakjában, mint inkább a szokásjog törvényerőre való emelkedésének elvén keletkeztek. Ilyen az ünnepek megszentelése és a böjt. A hívő áhítat termelte ki az egyházi év ünnepeit s a böjti fegyelmet. Amikor az egyházi törvényeket összeállították, nem tettek egyebet, mint ezeket a gyakorlatban élő szokásokat az írott törvények közé iktatták. Ha nem is lennének felvéve az Egyház írott törvényei közé, akkor is kötelező parancsok lennének s az ünnepi munkaszünet és a böjt megszegése akkor is ép oly bűn lenne, mint ma. Mert a törvény kötelező erején mit sem változtat az, hogy a törvénykönyvben van-e meg vagy a szokásjogban. Bár az idők követelményeit az Egyház tekintetbe vette s jórészt enyhítette ezeket a törvényeket, mégsem adja fel az ősi szokást teljesen. Miféle társadalmi rendet lehet az ősök hagyományai alól büntetlenül felmenteni? Higyjük meg, sokkal nagyobb kára lenne az Egyháznak a böjt eltörléséből, mint amennyi szégyent jelent ma sok engedetlen hívének bőjtszegése.