P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)
gyösiek ajkán élő dal. „Legszentebb Mária drágalátos Szíve, teremtő Atyánknak legszebb remekműve; szeplő nélkül fogantattál, szüzességben megmaradtál". Vagy a nagyrédei előimádkozók kézikönyvéből: Szűz Mária szent szíve Jézus aranybölcsője, angyaloknak öröme, mennyország ékessége, betegek gyógyítója, bűnösök szószólója, kegyelemmel van tele, irgalommal van tele, nagy jósággal van tele, bús szívek enyhítése. A lorettói litánia és a Mária-költészet szépségei illatoznak népünk ponyván megrekedt, vagy épen kézírásban továbbadott költészetében. Nem is csoda, hogy ennyi bájjal őrizte meg az egykor virágzó tisztelet emlékeit, hiszen középkori kézirataink már rímelgetnek a Szent Szűz Szívének irgalmáról, egyházi íróink és nemzeti zsinataink szövegében elragadó szavakat találunk a Legszentebb Szív öröméről, bánatáról, az iránta táplált nagy bizalomról. Mária országáról bátran elmondhatjuk, hogy minden időben a Szeplőtelen Szív országának is érezte magát! S most, hogy májusban a felajánlást elvégeztük a Szentatya példájára, egészen szorosan is a Szeplőtelen Szív tulajdonainak vallhatjuk magunkat. Nem is lep meg, hogy a Szeplőtelen Szív tisztelete állandóan sejlett Mária-tiszteletünk tövén, hisz nem egyéb ez a kultusz, mint emberibb szavakba, lélektani fogalmakba, az emberi élet viszonylataiba való illesztése Mária gyengéd édesanyai szeretetének. Ezért mondhatjuk, hogy Mária szívének tisztelete oly régi, s oly mély, mint maga a Mária-tisztelet. Ezért is gyökerezhetett oly mélyen népünk vallási életébe. A tiszteletnek új hajtása is fakadt napjainkban: az első szombati engesztelő áldozás a Szeplőtelen Szív tiszteletére. Jézus Szentséges Szívének péntekje után kedves ájtatosságunkká teszi a Gondviselés akarata a Szeplőtelen Szív első szombatját is! így nyilatkoztatta ezt maga a Szent Szűz a hires fatimai jelenés alkalmával. Illik is, hogy a Jézus Szíve mellé most is odakerüljön Mária Szíve! Nagy áldást rejthetett az Ür ebbe a gyakorlatba, hogy ily világosan s az egész