P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

S mindez nem szó, hanem tett. Tehát a súly is ezen van a liturgiában. Főképen az áldozatban. A nyelv is csak egyik megoldása ennek a dramaturgiai föladatnak. Tehát vigyázzunk, s ne tulozzuk a nyelv szerepét s jelentőségét. Az istentiszteletet a nyelvben összpontosítja a protestantizmus, ez a túlzás azonban az áldozat elsikkasztására vezette, s megfosztotta ép attól a mozzanattól, ami a vallástudomány szine előtt valamely testületet vallássá tesz. 7. A liturgikus mozgalom föladatai a nyelvi kérdésben. — Itt a helye annak, hogy megjelöljem a liturgia megértésén fáradozó apostolkodás irányelveit ebben a kérdésben. Az biztos, hogy nem szabad lemondanunk a szertartások szövegének megértéséről. Igenis érteni akarjuk az Egyház imáit. De ennek végrehajtását ne úgy kezdjük, hogy helytelenítjük az Egyház eddigi álláspontját, s forradalmi lármával követeljük, hogy az Egyház engedjen s alkalmazkodjék a mi felületesen végiggondolt követeléseinkhez. Az Egyház évezredek óta építi a maga istentiszteleti szertartásait s liturgiája századokat gyönyörködtetett, s századok viaskodásait foglalta imába. Az Egyház ezeket az imákat föl nem adja. De a nyelvet se, amelyen ezek az imák születtek, s amely az egész római liturgia bölcsője volt. Főkép, ha megváltoztatását oly körök sürgetik, amelyeknek az Egyházzal gyenge vagy ép semmilyen közösségük sincsen. Az egészséges liturgikus mozgalom egyházias szelleme tiltakozik az ily módszerek ellen. Mi nem a szentélyben, hanem magunkban kezdjük a reformokat. A hívektől kell kiindulnia a liturgia megértésére irányuló vágynak s a nehézségek megoldására vonatkozó kísérleteknek. A hívek tanulmányozzák a szertartások értelmét s a szövegek jelentését. Egy jó misszálé-fordítás eligazít a nyelvi nehézségeken, a liturgikus szentbeszédek, konferenciák és kurzusok pedig megoldják a cselekmények jelentésének megértését. * * *