P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

egyik eszköz lenne az Egyház egységének megbontására. A nemzeti nyelv az egyik legbiztosabb út a szakadások előidézésére, s nyomán a hitbeli tévelyek felburjánzására. Amikor az Egyház a nyelvéhez ragaszkodik, t. k. egységét félti és védi. A keleti szakadárok példája s a cezáropapizmus a legjobb történeti példa arra, hogy mikép válhat Krisztus Egyháza nemzetiségi kérdések és hatalmi érdekek martalékává. 2. Na, és a nemzeti nyelv s a nemzetiségi kérdés.. . Ha valamikor, ma nem kell kényes voltáról beszélnünk sokat. Javarészt nyelvi kérdés. Miért akarják a minden népnek és nyelvnek szánt krisztusi örökséget nemzetiségi kérdések és szenvedélyek kátyújába fullasztani? Mi lenne a meghódított népek istentiszteletének nyelvével? Mi lesz a nemzetiségektől hemzsegő államok katolikus híveinek békéjével és hitbeli egységével? Mit tegyen az a pap, akinek két-három nemzetiségű hívei vannak s egy temploma? Mint lábatlankodnék a nemzetiségi kérdés nyakán lovagló politika a vallási életben, s zavarná meg az istentiszteletek egységét, s vinné a legszennyesebb agitáció áramát a szentélybe s az oltár köré? A megszállt magyarlakta területeken egyedül a templomi istentiszteletek nyelvét nem változtatták meg. Ott minden maradt a régi, ott most is úgy imádkoznak, mint az ősi haza áldott keblén. A hívő magyarnak micsoda biztatás a csüggedés s mennyi remény a szenvedések közepette az a tudat, hogy temploma magyar. Isten s a haza szolgálata eggyéforr a magyar templomocskák imádkozóiban. Álljon itt Berzeviczy Albertnek írása (A katolicizmus a művészetben, 1929.): ..A mult nyáron abban a faluban időzvén, ahol születtem, ahol gyermekkoromat töltöttem, amelynek nevét viselem s amelyben most idegen, sőt ellenséges világ környez, abban a kis templomban, amely gyermekkori áhítatom színhelye volt, úgy éreztem magamat, mint egy menedékhelyen. Ott, és csak ott nem változott semmi; ott régi emlékeim környeznek, bár