P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

belekurjantsunk, hanem azért, hogy felismerésük és értékelésük hatással legyen a magasabb műveltség fokán költ művészet, zene, irodalom, ruházat, lakásberendezés, stb. fejlődésére. Tehát nem utánozni akarunk, hanem egy alacsonyabb műveltségi fokon álló és a maga kultúráját sikeresebb harmóniában egységesítő és magyarító réteg analógiájára szeretnők felépíteni magasabb kultúránkat. Ehhez azonban nem nélkülözhetjük népünknek megismerését, vagyis az alapvető néprajzi studiumokat. Vagyis ki kell tartanunk a mellett, hogy népünk megismeréséhez a néprajzi tanulmányok, ismertetések, múzeumok, propaganda, stb. vezet, de nem azért, hogy egy más világban élő népünket majmoljuk, lélek nélkül, nevezetesen a külsőségek eredetét történelmi fejlődésben, szerves hagyományban át nem élt mesterkéltségben utánozzuk, hanem hogy indítást vegyünk a középosztály életstílusának kialakításához. Továbbá a számos lelki érték között megcsillanna a középosztály hovatartozását meghatározó sajátos tartalom is. Így, ahogy ma áll, jellegtelen arculatot mutat. Ellesett valamit a felsőbb osztályokból, sokat másolt külföldről, ráerőltetett valamit a városi környezet és életforma, iskolaműveltsége valamelyes látókört is tágított szemének, de önmagát meg nem ismerte egyetlen tükörben sem, amit eléje raktak, önmagáról nem is tud mondani semmi jellegzeteset. Amit regényekben kiteregetnek, az sem megokolt önismeret, hanem közönséges pozitivizmus, mondjuk leíró jellemzés. A mai középosztály hatalmas része a népi rétegből szivárgott fel az iskoláztatás és iparosodás révén. Ebben az „emelkedésben" azonban elvesztette azt a népi talajt, amelyből kinőtt, de új tartalmat sem talált, csak uri életkeretet. Azt hiszem, ere-' detében kellene megragadnunk a középosztály válságát: visszavezetni ahhoz a szellemhez, rokonságba hozni azzal a közösséggel, amelyből származott. A lelkét legalább is onnan kellene vennie. Életstílusának sokkal szervesebb kapcsolatban kellene maradnia né-