P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

özönlő iskolázottakat, a magyar nyelv hatalmas erejével örökre a magyar sorshoz láncolta is őket, de a magyar kultúrát nem tudta adni nekik. Megmagyarosodásuk nem jelentett többet az egykori nemzetiségi környezet és nyelv elhagyásánál, s egy kényelmesebb, színtelenebb, jellegek nélküli társadalomba való helyezkedésnél. Csak végig kell néznünk a névmagyarosítási láz után is fennmaradt neveken, s mindjárt fogalmunk kél arról, hogy mily mérvű beáradásról van szó, s mekkora űr maradt a lelkében mindenestől magyarrá lett, de kultúrájában magyarrá nem nevelt nemzetiségi eredetű középosztályúak, sőt felsőbb osztályúak jellemében. Amit a mult elmulasztott megadni ezeknek a beszivárgott, jellemükben meg nem magyarosított, de szívük mélyén a halálig hazafias magyaroknak, azt szeretnénk most kiegészíteni a magyar jelleget gyökerében és élete erejében élő és hordozó nép lelkéből reánk ható és bennünket alakító, nyelvi és érzésbeli beolvadásunkhoz a magyar jellemet is nyújtó mélységekből. Nem nehéz meglátnunk, hogy itt többről van szó, mint egyszerű magyarkodásról. Létkérdésünk a faji jelleg határozottabb átvitele is nemzeti kultúránkba és társadalmunk gondolkozásába, életébe. Elmosódunk, ha nem adjuk a nemzetek nagy harcába és kultúrtörtetésébe a mi magyar értékeinket is. Európa lelkének alakításából hiányozni fog az, amit ép mi magyarok adhatnánk bele az európai kultúrába. Hisz az európai kultúra ép az egyes nemzetek lelkén kicsiszolt és minden nemzeti értéket magában foglaló kultúra egységét és gazdagságát jelenti. Kimaradunk Európából, ha mi is át nem éljük, s a magunk lelkének vonásaival nem gazdagítjuk a közös kincset. Ha lemaradunk az európai arcról, lemaradunk lassan Európáról is, vagy pedig valamely más élelmesebb kultúrkör kapcsol magához. De megszününk különállásunkban is értékek lenni. Ilyen szempontok pedig soha sem érintették nemzeti függetlenségünket is