P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

hogy szeretjük őket" (11, 73.). Igaza van Prohászká­nak: „A szociális kérdés a praxisban, s nem az elmé­letben, a gyomorkérdés" (11, 39.). Ne beszéljünk a ma emberének sokat a lelki nemesbülés szükségességéről, ne a magasságokat és az eszményeket mutassuk neki, hanem emeljük ki az árokból, teremtsük meg számá­ra az emberhez méltó élet feltételeit, csináljunk belőle először embert, hogy aztán csinálhassunk belőle szen­tet is. „Feltűnő, hogy a szentek átlag jómódú, nemes és előkelő családokból származnak, s hogy a proletá­rokból szentek nemigen lesznek. William Booth ezt így fejezte ki: először levest, aztán törvényeket! így tett az irgalmas szamaritánus is a rablók kezei közé esett, kifosztott és halálra sebzett utassal... így kell bánnunk nekünk is a szegény, elgyötört emberiség­gel" (11, 312.). Űjabb s modern igazolása annak a teo­lógiai elvnek, hogy a kegyelem a természet rendjére épül. A szent élet a rendezett emberi életre. Ép testre az ép lélek. Ez a munka természeténél fogva egyéni. Nem tömegmunkát, hanem egyéni foglalkozást sürget a keresztény társadalmi reform. Javulni akarunk. A ja­vulás nem a tömeg vágya. Javulni csak az egyén tud. A sok javuló egyes ember jelenthet csak javuló tár­sadalmat. A szociális apostol „embert akar alakítani jobb emberré, züllő embert ránevelni arra, hogy be­csülje meg magát s a magára fordított nemes akarat­erőben adja meg a megbecsülés bizonyságát" (11, 223.). S itt van szükség arra, hogy a társadalmi apos­tol a maga lelkében kialakítva hordozza azt az élet­eszményt, amelynek igézetébe akarja vonni s amely­nek magasságába akarja emelni embertársát. Szívet kell adnia cserébe a szerencsétlennek beteges, gyenge, a magasságok járására erőtlen szívéért. Nevelnie kell a vadócot, tisztogatnia a mosdatlant, szeretnie a kita­gadottat, magához ölelnie az összerugdosottat, vigasz­talnia a könnyezőt, bátorítania a csüggedőt s imára 20* f 307

Next

/
Thumbnails
Contents