P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

csorduló élet s szeretet áldását s tüzét. A szociális gondolkodás lehet lelki alkat és beállítottság kérdése, lehet élettelen elméleti álláspont, a szociális lelkület ellenben készség a szociális föladatok megvalósítására. A szociális gondolkodást szociális tett kövesse! Az alapvető szociális tett önmagunk szociális nevelése, a „medice cura teipsum" logikája értelmében. Prohászka ezt így mondja: „Aki magában nem egész, az másnak jó, másnak kincs nem lehet" (7, 126.). S ami ebben az egyéni alakításban a leghatásosabban indít a szociális tevékenységre, az annak a szociális lelkületnek, társadalmi érzésnek a felkeltése, „mely másnak baját, másnak neveletlenségét, züllését vagy elmaradását közbajnak s közszégyennek, tehát mindnyájunk bajának nézi, s nemcsak nézi, de szenvedi s szégyenli is, s kötelezve érzi magát, hogy azt enyhítse és megszüntesse" (22, 83.). A szociális érzés annak a tudatnak ébredése, amely elevenünkbe vág s felhív, hogy mindegyikünk a maga helyén szolgálja a közösség célját (22, 140.). Alátámasztja ezt a tudatot a mai tudomány is, amely beleállítja a „kis világot" a „nagy világba" s rámutat arra a szoros egységre, amely a természetben érvényesül, s amely egybefon bolygót és porszemet, lángészt és zuzmót. Micsoda új jelentőséget és értelmet nyer ez a keresztény tan, amely szerint az emberiség egy emberpártól származik, s mi mindannyian egyazon család gyermekei vagyunk, és egyazon család érdekeit tartjuk szem előtt, s dolgozunk boldogságáért. A nemzetgazdaságtan pedig kézzelfoghatóan rámutat a társadalom tagoltságára, munkája rendszerére, amelyben a tehetetlenül gőgicsélő kisded épúgy a közt szolgálja, mint az államférfi zsenije. Természetes tehát, hogy az egymásrautaltságnak ez a megértése és megérzése kötelességtudatot és felelőségérzetet is kelt, s szociális munkára sarkal. Bizonyos önfenntartási ösztön is vezet, mert hisz a magam javát is szolgálom, amikor az egésznek a javáért dolgozom. Persze, többet szívvel, mint elmével; több ál-