P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

kémlelő helye. Mindent az élet szemszögéből néz, mindent az életre vezet vissza s csak úgy igazi valóság, csak akkor jó és akkor harmonikusan szép valami, ha él. „Az élet az én bűvköröm" (7, 43.) — mondotta magáról. „Nemcsak lenni, hanem élni; ez a mi vezető gondolatunk (5, 148.). Élni, élni, ez a cél. Az életet harmonikusan kialakítani, bele értelmet, tartalmat, fényt, világosságot, örömet teremteni, ez a törekvésünk, ez a vágyunk. Akinek ez sikerül, az a mi ideálunk" (5, 62.). Ha azután az élet áramának finomabb rezgését vizsgáljuk, azt találjuk, hogy „az élet őseredeti, teremtő s inspiráló ereje az érzés (8, 154.). Az élet elsősorban mint érzés vetődik fel öntudatunkban (8, 149.). Az érzés ugyanis mint az élet vére és ereje, beleszűrönközik észre ve vésünkbe, a gondolatvilágunkba is, gondolatokat elevenít meg, eszméket gyújt ki, új meglátásokat megérzések révén ... Az eszmék vére az érzés. Erejük s hatalmuk is azon fordul, hogy mennyire nyúlnak bele az eleven életbe, vagyis érzéseinkbe .. . Az érzéstől függ, hogy hogyan értékeljük az eszméket s mily tartalommal, nekünk kívánatos tartalommal töltsük ki azokat" (7, 151.). S érzéseink közül is a szeretet az, amelyben az élet igazán remekel. „Az életáramtól lesz a gondolat s az eszme hatalommá. Mondhatnám tehát a szeretettől. Míg a gondolat éle az élet húsába bele nem vág, míg érdeklődést és szeretetet nem vált ki, addig fejletlen és gyönge s értéktelen, de ha megszeretjük, akkor kincsünkké és erőnkké válik (14, 299.). A hideg gondolat nagy sohasem lehet; nagy csak az, amit nagyon szeretünk (7, 159.). Scire amare est, ezt tartom én, tanto sa, quanto fa, ezt vallom én; élni és szeretni, nem tudni és nézni" (6, 126.). A tudásnak is nagy ugyan a keletje, de nem akkora a becsülete. Abban a híres kérdésben, mily viCuique bunum-ház kiadása) c., műben, amelynek 22—90 és 107—117 old. e sorok írójának műve.