P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

AZ „ÉLET ÚJDONSÁGA" PROHÄSZKÄBAN Akkor is első péntek estéje volt, amikor utolsó beszédét tartotta a budapesti egyetemi templomban. . „Fáradtsága meglátszott beszéde kezdetén, de aztán szelleme kigyulladt és a lélekszikrák rakétáztak, villogtak végig a templomon. Vagy húsz percig lángolt benne a lélek tüze, aztán — mintha valami érintette volna. Beszéde halk és szaggatott lett, balkarját leeresztette, jobbkarjával a szószék peremébe kapaszkodott, szeme odameredt, ahol az örök lámpa égett, a szentségház felé. Agyvérzés érte. Még volt ereje megáldani hallgatóságát. Levitték, lefektették, nemsokára elvesztete eszméletét. Április 2-án, Virágvasárnap előtti szombaton délben, — hozsannával ment az Ür színe elé." így mondják, akik szemtanúi voltak élete utolsó titáni küzdelmeinek. Meghalt Prohászka! — terjedt percek alatt az országban a hír. Április 2-án délután 4 órakor olvastam diáktársaimmal az egyik pécsi drogéria kirakatában egy gyászkeretes lapon: Meghalt Prohászka Ottokár! Nem hittem akkor sem, nem hiszem ma sem! Ottokár püspök nem halt meg! Prohászka él! Nem tudtam elhinni, hogy az, akiről az öttornyú város minden embere beszélt, akiért lelkesedett, rajongott, — eltávozott volna. Soha nem láttam, soha nem hallottam földön jártában, — csak a középiskola két felső osztályának tanulói hallgathatták, — de nagyon csodálkoztam, hogy feketekeretes gyászlapokat tesznek a jövő várományosai elé, s a mulandóság gyászharangjait kongatják annak az Ottokárnak transitusa (átvonulása) miatt, akire pont a jövőnek van legin-