P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

bűnbánatról teljes és kimerítő fejtegetést ad a Sermones Quadragesimales első részében. Az Oltáriszentségről számtalan helyen tárgyal. így a nagycsütörtökön az alapításról és a szentáldozásról,

1

9 az úrnapi beszédekben Krisztus szentségi jelenlétéről, a szentáldozásról, az Oltáriszentség anyagáról, formájáról, hatásairól, s az átlényegülésről.

2

0 Az egyházi rendről Szent Péter székfoglalója

2

1 és Szent Péter és Pál ünnepén,

2

2 s egy újmisés beszédében

2

3 ír. A házasságról pedig a Vízkereszt nyolcadába eső vasárnap mond több beszédet.

2

4 A törvényről és a tízparancsolatról a Sermones Quadragesimales második és harmadik részében találunk részletes tárgyalást. Ezek a beszédrészletek nagyjából pótolják a negyedik könyvet s adnak annyit, hogy Pelbárt teológiáját a maga egészében láthassuk. Ami e teológia jellemzését illeti, teljesen Duns Scotus talaján áll. A bonaventúrai elemek felhasználása soha sincs a skotizmus rovására, hanem harmonikusan szövődik bele a skotista rendszer szövetébe. Pelbárt kitűnően ismeri Bonaventúrát s ahol csak teheti, szót ad neki. Különösen a szentbeszédekben, ahol az egyes kérdéseket bővebben tárgyalja, könynyebben teret enged a bonaventúrai unctio-nak, mint a szigorúan dialektikus Rosarium-ban. Épp ezért a teológia mentis et cordis eszménye is jobban sikerül a beszédekben, mint a Rosarium-ban, mely a Pomerium tárgyalásának terjedelméhez és gyakorlatiasságához képest csak összefoglaló teológiai kézikönyv. Előadását komoly tárgyilagosság és udvarias tapintat jellemzi. Távol áll a modortalan iskolás vitáktól. Skotista létére is nagy előszeretettel idézi Szent Tamást, Aegidius Romanus-t s a tomista teológusokat; egész fejezeteket vesz át tőlük. S ha oly kérdés1

8 De Sanctis. P. Hiem., LXII—XLV. 2

0 Ibid. P. Aest., V—VIII. 2

1 Ibid. P. Hiem., LV. 2

2 Ibid. XCVII. 2

3 Ibid. P. Aest., XIX. 2

4 De Temp. P. Hiem., XXV—XXVII. •