P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

természetére kiterjessze. Az utóbbi mozzanatban jellegződik t. k. a skotizmus s kínálja, föl, hogy vezérelvként a dolgokból vett fogalmak tárgyilagosságának biztosítását tartsa szem előtt s a dolog sokszerű mozzanatait hangsúlyozza. Ez az alapja aztán a formalitások tanának, mely a skotista terminológia mezében így fest: Scotus különbséget tesz dolog (res, ens,) és a dolog létmozzanatai (realitas, entitás, formalitás) között. A dolog a léttartalmilag befejezett egyedi lét (anyag és forma, állag és járulék, test és lélek, stb.). A létmozzanatok pedig a dolog metafizikai elemei, melyek a dologban minden értelmi tevékenységtől függetlenül megvannak, de elválaszthatatlanul, minden önállóságuktól megfosztva, bele vannak gyökerezve, vele valós egységet alkotnak s metafizikai fogalmaink alapjául szolgálnak (magánvalóság; lélekszubsztancia és képességek; a dolog igazsága, jósága, egysége, stb.). Az értelem mind a dolgot, mind a létmozzanatokat a maguk létiségében fogja meg s mint logikailag meghatározható lényegeket, miségeket, szabatos körvonalazásban és tüzetes átfogásban szemléli.

3 Tagadhatatlan, hogy itt Scotus Szent Ágoston s vele Platon ideatanának igézetében áll. Skotus alig tudja elkerülni azt a látszatot, hogy az ő létmozzanatai, a realitások vagy formalitások t. k. kicsinyített, önállóságukról teljesen megfosztott s a dolog lényegébe elválaszthatatlanúl belegyökérzett ideácskák. Ezt a skotisták nagy része el is fogadja és védelmezi is. S teszi ezt a túlzó realizmus minden veszedelme nélkül, mert ideácskái nem akarnak többet mondani, mint azt, hogy a létmozzanatok a maguk mivoltában megismerhetők és fölfoghatók s mint ilyenek fogalmaink tárgyilagosságának alapjai. A túlzás veszedelme csak akkor lenne meg, ha bármily fokú metafizikai önállósággal rendelkező ideácskákról lenne szó. Scotusnál azonban erről szó sincs. Mindenesetre erősebb, mint a tomizmus, de ez nem jelenti 3 Cfr. Van de Woestyne, 1. c. I. 480.